Basztet istennő legtöbb ábrázolásán macskafejű nőalakként jelenik meg, vagy macska alakjában. Kezével szisztrumot fog, vagy az égiszt, esetleg az udzsat szemet emeli maga elé, ill. papiruszszárat és ankh jelet tart. Ruhájának a színe általában fehér vagy vörös volt. A kis számban fennmaradt, Újbirodalom előtti képei és a templomok falának jelenetei azonban oroszlánfejes istennőként mutatják be, jól szemléltetve azt az átalakulást, amin a fáraókor évezredei alatt keresztülment. Tisztelete a 22. dinasztia korában különösen kiemelkedett – bubasztiszi temploma pompájával Hérodotosz (II.137) szerint más nem vetekedhetett.

A Basztet szó írásakor jellemzően a basz edénnyel írták a nevét, mely gyakran tartalmazott kenőcsöt vagy olajakat. Érthető ezek után, hogy Memphiszben a kenőcsök és illatszerek istenét, Nofertumot fiának tekintették. Itt Ptah volt a férje.
A Piramisszövegekben még Anubiszt tartották a fiának, aki a balzsamozáskor szintén illatszerekkel és kenőcsökkel dolgozott, Leontopoliszban pedig az oroszlánisten Maheszt, akit Memphiszben Szahmet oroszlánistennő fiának tartottak.

Szahmethez hasonlóan ő is küldhetett járványt, kirobbanthatott háborút “küldöttei” segítségével, akiket azonban szintén ő tudott megfékezni. Ezért az újévi ünnepségeken az ő megbékítésére is törekedtek. A képzet kialakulásában biztosan szerepet játszott szent állatának patkány- és egérirtó tevékenysége – melyek a táplálék megdézsmálásán kívül betegségek terjesztői is voltak.

Neve és képe a 2. dinasztia korától ismert, amikor Alsó-Egyiptom és atyja, Ré védelmezőjeként tisztelték. Kefrén fáraó (4. dinasztia) gizai völgytemplomában a fáraó anyja és táplálójaként nevezik meg. Korábban már Hotepszehemui és Nebré fáraók kőedényein is a fáraó előtt állva látható. Mint Alsó-Egyiptom védelmezőjét, Uadzset kobra istennővel is azonosították. A perzselő Nappal kialakult kapcsolatára utal, hogy Ré leánya a „láng úrnője” lett. A jelző mutatja pusztító erejét, melyet büntető tevékenysége folyamán kifejtett.
Idővel azonossá vált Hathor szelíd formájával, és a Későkorban átvette tőle a vidámság, öröm és szerelem istennőjének a szerepét. Nem meglepő, hogy hozzá hasonlóan felvette a „szisztrum úrnője” és a „Ré szeme” megnevezést.

Az állat szaporasága, a gondoskodás, amivel körülveszi kölykeit, egy másik állandó tulajdonságát emeli ki: a termékenységet és az anyai szerepet. A démotikus álmoskönyv szerint, aki macskával álmodott, bőséges termésre számíthatott, vagy gyermek születésére készülhetett. Ugyancsak a termékenység gondolata fogalmazódott meg az újévi macskaszobor ajándékban, ahol papirusz oszlopon ül az állat – a jókívánság ennek az amulettnek az oldalán olvasható. A templomi szertartáson pedig a király nyakába macska, sólyom és keselyű amulettet helyeztek.

Általában Ré lányának tartották, de az Óbirodalom korában Héliopoliszban Atumnak hívták az atyját. A Naphoz fűződő kapcsolata alapján természetes, hogy őt is a Nap szemének tekintették, ami Szahmet, Mut, Hathor, Tefnut istennőkkel szoros kapcsolatba hozta. Hathor egyik ünnepén alakja Alsó-Egyiptomot jelképezte, mellette Szahmet képmása Felső-Egyiptomot. Hathor kultuszközpontja, Dendera pedig néha a „déli Bubasztisz” nevet kapta. Az „Aseru úrnőjeként” Muttal azonosult, akinek karnaki templomában a fáraó többször is látható, amint Basztet, „az isteni mező” úrnője szobra előtt rituális futást végez.

A görög mitológiában Artemisz alakjával érezték azonosnak, akit Ailurosznak („macska“) is neveztek, és Hold-istennőként tiszteltek. Ennek a következménye, hogy előfordul, hogy Hórusz = Apolló testvérének mondták, vagyis Ízisz és Ozirisz gyermekévé lett. A népetimológia ennek hatására a római korban nevét „ba-Iszet“, vagyis „Ízisz ba-lelke” formában értelmezte, és termékenységi aspektusát a dagadó Holddal állította párhuzamba.

Basztet fő kultuszközpontja Bubasztisz / Tell Baszta volt (18. alsó-egyiptomi nomosz), ahonnan az eddig legnagyobb macskatemető ismert. A Harmadik Átmeneti Korban még az egész országból ide hozták az elhullott macskák tetemeit, hogy megfelelő módon mumifikálják. Később további helyeken is kialakultak macskatemetők, így például Memphisz körzetében (Bubaszteion). Ezekben a macskamúmiákat gyakran bronzból öntött, vagy fából faragott macska szobrokban helyezték el.
A Nagy Sándor alapította Alexandria területén is ápolták kultuszát, mint II. Bereniké királynő nemrég felfedezett temploma mutatja, ahol mintegy 600 kő és agyag macskaszobrot helyezték el neki a közös rejtekbe, további fogadalmi szobrokkal, köztük Harpokratész, Ptah és más istenek alakjával.

Legjelentősebb ünnepét, Hérodotosz (II.59-60) leírásából ismerjük: Hétszázezer ember utazott ilyenkor Bubasztiszba, és útjukat zene, tánc felvonulások és erotikus rítusok jellemezték. A csúcspontot a templomi áldozat, majd az azt követő lakoma képezte. A teljes évi borfogyasztásnál többet ittak ilyenkor. Az egyiptomi források többnyire csak az ünnep nevére, esetleg a rituális vagy mitológiai háttérre utalnak. Így tudunk Basztet körmenetéről, „Basztet megjelenése Ré előtt“, „Basztet és Hathor ünnepe” „Basztet előjövetele Bubasztiszban“, vagy „Basztet a két ország védelmezője” ünnepekről.