A görögül Thotnak mondott Dzsehutit a bölcsesség isteneként tartjuk számon. Nevének eredete, jelentése egyelőre ismeretlen. Szent állata az íbisz madár és a pávián majom.

Ábrázolásai íbisz formájában tűnnek fel a predinasztikus palettákon. A madár aztán a 15. alsó-egyiptomi nomosz jelvényévé lett. Később jellemzővé vált, hogy Thot istent íbiszfejű emberként jelenítették meg. Kezében gyakran papiruszt és tollat tart. Máskor az állatok között különösen okos, éjszaka is tevékeny pávián alakjában látjuk, aki hajnalonta mintha feltartott kezekkel, hangos örömujjongással üdvözölte volna a Napot. Ez a formája az 1. dinasztia korában, Abüdoszban tűnt fel. Thot általánosan jellemző fejéke a félhold és korong, melyek a Hold két fázisát jelenítették meg.

Alapvetően Hold isten volt, ezért is nevezhették a késői korban „az ezüst Atonnak”, aki a Hold ciklikus változásaival a mérés, az események, jelenségek szabályosan ismétlődő rendjének, a törvénynek a megszemélyesítője lett. Az „idő ura” megfigyelhetett mindent, és rendszerezésével a tudás, bölcsesség és varázserő birtokosává vált. De neki tulajdonították magának az írásnak a feltalálását is, ami különleges erőt kölcsönzött a hieroglifák képi jeleinek, ezért hozzá fohászkodtak az írnokok munkájuk elkezdése előtt. „Az évek feljegyzőjeként” ő volt a minta az események rögzítésekor, és tőle származtatták az istenek tiszteletét a himnuszok és áldozati rituálé megalkotásával, és a tudományokat, melyeknek alapjait leírta. Tudása birtokában meggyógyította Hórusz égisten Széthtel folytatott küzdelemben vakká lett Hold-szemét. Ezen kívül a „csillagok megszámolója“, „a föld megszámolója és megmérője” is volt. Szesat, a számolás istennőjét lányának vagy feleségének tartották. Fennhatósága alatt állt az „élet-háza“, ahol a papirusz tekercseket tárolták és tanulmányozták. „Thot követői“, vagyis az írástudók jártak ide. Bár azt mondták róla, hogy „önmagától keletkezett, akit senki sem szült“, „az egyetlen“, mégis voltak, akik Ré fiának tartották. Az istenek világában mindenesetre az ő tanácsadója, írnoka volt, aki Maat istennővel, akit feleségének is tartottak, együtt elkísérte éjszakai útján.
Fő kultuszhelyén, Hermopoliszban, óriási földalatti katakombákban milliónyi íbisz múmiát és számos páviánmúmiát adományoztak hívei “Hermopolisz urának“. Itt az isteni Nyolcasság helyébe lépett, maga is teremtő istenné válva. A hermopoliszi teremtésmítosz szerint a Thot-íbisz rakta le azt a tojást, melyből Ré/Atum/Kheper/Nofertum kikelt. (Más változat szerint libáé volt.) Feleségeként itt Nehmetauy-t nevezték meg, akit az igazság istennőjeként tiszteltek. A Napistenhez fűződő szoros kapcsolatát jelzi a „Ré szíve Thot isten alakjában jön elő” megállapítás, hiszen ő volt tanácsadója és kívánságainak tolmácsolója. A halott is Thot útmutatásával juthatott mindazon ismeretek birtokába, melyek képessé tették a túlvilági életre. A túlvilági ítéletnél pedig a mérleg állását jegyezte fel, ezzel döntve el a halott végleges sorsát. Döntőbíró szerepben az istenek tanácsában is viszontlátni, például Hórusz és Széth küzdelmében. De bölcsességét dicséri az a tette is, hogy szenet-játékkal / kockajátékkal elnyert a Holdtól 5 napot, amin aztán Nut istennő meg tudta szülni gyermekeit. Ezzel Thot kialakította a 365 napos évet, mely a Julianus naptár alapját képezte.
Fontos kultuszhelyei voltak a Nílus deltában is. Damanhur / Hermopolisz Parva neve őrizte meg az egyiket, míg a puszta Hermopolisz néven ismerték a 15. nomoszbeli el-Baqliát. A hellén telepesek által alapított Naukratiszban is jelentős volt tisztelete. Ünnepei sorában „Thot elrendeli a Hórusz szem meggyógyulását“, „Thot esküjének a napja“, „Thot megjelenik Suval, hogy visszahozza Tefnutot“, „Thot eljövetelének a napja“, „Thot számolásának a napja, aki hallja Maatot” megnevezések fontos mitikus eseményekre utalnak.
Bölcs tanácsadóként több mítoszban is szerepel. Iziszt megtanította például azokra a varázsigékre, melyekkel Ozirisz testét újjáéleszthette, és a kis Hórusz skorpió csípését meggyógyíthatta. Gyógyító tevékenysége nyomán azonosították a föníciai Szidón városának Esmun  nevű istenével. A görögök Hermésznek nevezték, akinek bölcsességét a „háromszor nagy” / Triszmegisztosz jelzővel emelték ki. Ebben a formában a klasszikus antikvitásban aztán önálló életre kelt, egy sajátos filozófiát képviselve.