Egyiptomban fontosnak tartották a virágokat a mindennapi és a kultikus életben egyaránt. Gyakran, sok helyen helyeztek el virágszálat vagy csokrot. Adták embereknek, isteneknek és halottaknak egyaránt. Különleges helyet foglal el közöttük az álló csokor, melyet az embernél is magasabbra köthettek. Gyakran látni például újbirodalmi temetési jeleneteken „dicsér és szeret téged” felirattal, megörökítették, amint a győztesen hazatérő király kapja, és voltak az istenekről elnevezett csokrok is, mint „Ozirisz isten csokra”, vagy „Ízisz istennő csokra”. Ez utóbbi esetben az álló csokrok magukat az isteneket is megszemélyesíthették. Így kísérték el például szíriai hadjáratára II. Pszammetik királyt.
Különböző növények felhasználásával készültek, de jellemzően használták benne a papirusz növényt, melynek szára szilárd támasztékot adott a többi virág számára. Elengedhetetlen volt a lótuszvirág is, és jellemző a pipacs, búzavirág és mandragóra vagy egyiptomi perzea termése. A virágcsokor korabeli neve anh volt, ami alapvetően az „életet” jelentette. Előfordult, hogy a csokron magán is megformázták ennek szójelét.

 

 

© Győry Hedvig