A strucc (Struthio camelus) a legnagyobb testű, ma élő madár, az Ausztráliában honos emuval és kazuárral, az Amerikában honos nanduval valamint az új-zélandi kivivel együtt a struccformájúak rendjét alkotja. Két faját különítik el, a szomáliait (Struthio molybdophanes) és a közönséges, maszáj és dél-afrikait magába foglaló teve-struccot (Struthio camelus). Ma Afrika déli, félsivatagos és szavannás területein él, a fáraók korában a legnagyobb termetű közönséges strucc még Felső-Egyiptomban is honos volt.

Két ujjas, röpképtelen 70 km/h sebességgel futó, csapatokban élő madár. Rúgása az oroszlánt is veszélyezteti. A madár lépéstávolsága lehet akár 3-5 m. A strucc kakas magassága meghaladja a 2 m-t. A tyúk(ok) rendkívül vastagfalú, másfél kilós tojásokat rak(nak) a család közös fészkébe, melyen kakas és tyúk átlag 40 napig, felváltva kotlik. Számítások szerint a kikelt csirkékből csak másfél százalék éli meg az 1 éves kort. Nem csoda, hogy a strucc vadul védelmezi a csibéket. Hangja lehet az oroszlánüvöltéshez hasonló, fütyülő, fújtató vagy morgó.

Az ókori egyiptomiak a strucctollat Maat istennő tollaként gyakran ábrázolták, és ez a toll került Ozirisz isten koronájának két oldalára is. A túlvilágon a szívet a strucctoll súlyához mérték. A hétköznapi életben a legyezők tolla került ki belőlük, a tojáshéjat pedig edényként vagy ékszeralapanyagként hasznosították. Kedvelt szórakozás volt a struccvadászat, de a 18. dinasztia korában élve is elejtették, és elhozták a núbiai, líbiai és szíriai adók között, így felmerült az idomítás lehetősége, bár lehet, hogy díszállatként, vagy a húsáért, bőréért tartották. Tojását elhelyezték őskori sírmellékletként, és fogyasztották – az Újbirodalom korában úgy megnőtt iránta az igény, hogy nagy mennyiségben importálták. Előfordult az áldozati állatok között, hiszen közel állt Réhez. Úgy gondolták ugyanis, hogy reggelente tánccal köszönti a Napot.

Pauszaniasz (9.31.1.) II. Arszinoé királynőnek struccon lovagló szobrát említi. A római korban húsáért és tolláért vadászták, de tenyésztették is. (Magyarországon is van struccfarm.) Ennek ellenére elterjedt az a nézet, hogy a tojást azért takarta be homokkal, hogy a nap költse ki. Később kopt és muszlim templomokban olajlámpásként hasznosították, ill. a mennyezetre függesztették, ezzel biztosítva védő szerepét.

Latin neve a στρουθίον „nagy veréb”, ill. στρουθοκάμηλος „verébteve” ered, angol és francia neve pedig a „avis struthio” kifejezésre megy vissza.