A kutya-sakál játék az Első Átmeneti Korban tűnt fel Egyiptomban, valószínűleg elő-ázsiai hatásra. A többi táblajátéktól eltérően, itt a bábok helyett 5-5 pálcikával lépegettek, melyek tetejét kutya– és sakálfej formában faragták ki. Innen ered a játéknak ez a modern elnevezése. A tábla pajzsszerű alakot vett fel, melyet hosszanti irányban két szimmetrikus félre osztottak, és a széleken 29-29 karikával övezett lyukat fúrtak, középre pedig egy nagyobbat, mely köré sen karikát rajzoltak. Valamivel lejjebb még egy nagyobb lyuk található. Kérdéses, hogy a játékban játszott-e szerepet.

Reni-Szeneb (12. dinasztia) játékán a középső térelválasztó elem egy pálmafa lett. Az egész játékot bika lábakon álló doboz formában alakították ki, 15×10 cm-es méretben. A cél feltehetően a sen karika elérése volt mind az 5 pálcával. Nehézséget valószínűleg mindkét oldalon az összekötő vonalak jelentették – elképzeléseink szerint azokon visszafelé kellett haladjanak. Két lyuk mellé nofer (jó) hieroglifát írtak, ez segítette haladásukat, de ismeretlen, milyen módon. A dobásokat dobópálcika vagy ujjperccsonttal (asztragalosz) végezték.

A középbirodalmi El-Lahun városában agyagból készült példányt találtak, ugyancsak pajzs alakban, de lábak és fiókos doboz nélkül, a Louvre pedig egy üvegpaszta berakásokkal díszített, víziló formában készített egyiptomi fajansz példányt őriz vsz. a 27-30. dinasztia korából.

Mezopotámia területén az “58 lyuk” játékának nevezik, szintén modern kifejezéssel.