A kutyafélék (Canidae) közé tartozó észak-afrikai aranysakál (Canis aureus lupaster) rendkívül hasonlít a farkasra, ezért is lett másik neve a „farkassakál” (lupaster). Két óegyiptomi megnevezését ismerjük: zAb és wnS. A kutyatemetőkben farkas-, sakál- és kutyamúmia egyaránt található, ami jelzi, hogy a fajokat nem különítették egyértelműen el.

Anubisz, Upuaut, Hentiimenti és Szed istenek megjelenési formájaként tekintettek rá. Upuaut esetében kifejezetten a felső-egyiptomi sakált említik (zAb Smaj), és jellemzően álló helyzetben ábrázolják. Anubisz sakálként rendszerint egy naoszon (szentélyen) ül. Mivel gyakran látták az állatot a temetőkben, mintegy őrökként tekintettek rájuk, és isteni kapcsolatuk révén védelmet reméltek tőlük. Ez tükröződik az egyik Hórusz-fiú, Duamutef személyében, akit sakálfejes múmiaként ábrázoltak. Ugyancsak sakálfejjel képzelték el az ősi királyokat megszemélyesítő hierakónpoliszi lelkeket. Néha magát a halottat is sakálhoz hasonlították.

A sakál vallási szimbolikájának egy másik vonulata az állat harciasságát hangsúlyozza. A korai időktől elő- előfordulnak olyan képek, amelyeken a győztes király sakál alakban jelenik meg, az Újbirodalom korában pedig egyes hódító fáraókat a sakál szóval nevezik meg (III. Thotmesz, II. Ramszesz és III. Ramszesz). Ré napbárkaja előtt Upuaut nyitott utat, a hajót pedig sakálok húzták. Egyes ramesszida sztéléken falkában ábrázolják őket.

Talán jó szaglóérzékükkel hozható kapcsolatba a sakál-hieroglifa zAb (“bíró“) jelentése. Ahogy a sakál kiszagolja a tényleges tettest, úgy jön rá a kiválasztott ember is a helyes megoldásra.