Mi történt Julius Caesar és Kleopátra fiával?
Habár több mint 2000 év telt el Kleopátra halála óta, ő maradt az egyik leghíresebb és legmesésebb nő történelmünkben. Mégis, majdnem elfeledtük Julius Caesar és Kleopátra fiát, XV. Ptolemaiosz Caesart, akit „kis Caesarnak”, Caesarionnak (ejtsd Kaiszarion) is neveztek. Ő volt a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó fáraója és Róma lehetséges jogutódja, apja örököse. Ehelyett 17 éves korában gyalázatos véggel kellett szembesülnie, amikor is római fogságba esett.
A különös, hogy valószínűleg ő volt az egyetlen házasságon kívüli férfi utódja a római hadvezérnek. Szomorú története Kr. e. 47-ben kezdődött, amikor Egyiptomban meglátta a napvilágot. Gyermekkorában édesanyjával 2 évet töltött Rómában Caesar vendégeként, ahol Suetonius, római történetíró így írt róla:
,,A fiú, aki nagyon hasonlít Caesarra, arcvonásaiban és testtartásban is.”
Kleopátra remélte, hogy Caesarion apja nyomdokaiba fog lépni, és Róma, valamint Egyiptom vezérének jogát fogja örökölni, azonban ezek a gondolatok romba dőltek, mikor Julius Caesart meggyilkolták Kr. e 44-ben. Kleopátra és az akkoriban 3 éves Caesarion visszatértek Alexandriába, ahol anyja uralkodónak tekintette (persze csak névlegesen).
Tinédzser éveibe lépve, rögtön egy hatalmi harc közepében találta magát anyja új szeretője, Marcus Antonius és apja unokaöccse, Octavianus között. Mint Caesar névleges utódjai Rómában, Marcus Antonius és Octavianus igyekeztek egymás hatalmát aláásni és fogást találni a másikon. Antonius egyik stratégiája az volt, hogy Caesariont szorosabb és méltóbb örökösként tüntesse fel, mint vetélytársát, Octavianust. Hiába hívta isteninek, mutatta meg földi jogait, és címeit, ami úgy tűnt adomány lesz Alexandria számára, szerencsétlenségére mindez a visszájára fordult. Octavianusnak sikerült Antoniust árulóként feltüntetnie, akinek célja az, hogy Rómát Egyiptom uralma alá hajtsa. Az ebből fakadó felháborodást arra használta fel, hogy támogatást szerezzen az Antonius és Kleopátra elleni háborúhoz.
Kr. e 30-ban Octavianus serege legyőzte Kleopátra és Antonius védőit és behatoltak Egyiptomba. A behódolás helyett mindketten egymás iránti elkötelezettségükben öngyilkosságot követtek el. Ami ezután történt a történelem homályába merült. Kleopátra halála előtt valószínűleg kitervelt egy menekülési útvonalat a fia számára, amit a továbbiakban, mint lehetséges végkimenetelt veszünk számba.
Cassius Dio és Suetonius beszámolója szerint az Etiópiába vezető úton Caesariont meggyilkolták Octavianus emberei. Mások szerint a kis Caesart becsapták, mikor rejtekhelyéről, a Vörös-tenger partján épült Berenice kikötőjéből menekült. Plutarkhosz így vélekedik a történtekről:
,,Kleopátra elküldte fiát Indián keresztül Etiópiába jelentős összeggel. De egy a vezetők közül, akit Rhodonnak, mások szerint Theodorusnak hívtak, rábeszélte Caesariont, hogy térjen vissza országába, és mondja meg a caesarnak, aki akkor Octavianus volt, hogy küldje oda, és adja neki anyja királyságát.”
Aryus Didymus, Octavianus bizalmasa uralkodója fülébe suttogott, közölve, hogy ,,túl sok caesar nem jó”. Plutarkhosz véleménye szerint ez egy szójáték az Odüsszeiával történetéből, ahol a mondat így hangzott: ,,Túl sok úr nem tesz jót.” (Robert Fagle fordítása alapján a sor így szól: ,,Ha túl sok mestert szolgálsz, hamarosan szenvedni fogsz”).
Octavianus ezután elrendelte Caesarion megölését. A haláláról nincsen végleges beszámoló, a leghíresebb verzió szerint fogva tartói fojtással pecsételték meg tragikus sorsát. Octavianus a kis Caesar meggyilkolása után kinevezte magát Egyiptom uralkodójává és működése folytatásaként Róma első császárává vált.
Lizicska Bence
forrás: National Geographic
Részlet a Róma c. filmsorozatból, Caesarion szerepében Max Baldry