Ankhtifi sírja Mo’allában
A sír Ankhtifi, tartományi (nomosz) kormányzóé és katonai vezetőé, aki Kr.e. 2100 körül, az Első Átmeneti Korban élt Felső-Egyiptom déli részén. Az oszlopokra vésett nagy önéletrajz jól megmaradt, és bemutatja az akkori bonyolult politikai eseményeket. Ezen kívül értékes nyomokat is szolgáltat egy ókori nomosz helyzetére és erejére. A sír Luxortól 44 kilométerre, a Nílus keleti partján a mai Mo’allában található egy nekropoliszban, ahol több óbirodalmi és első átmeneti kori tartományi kormányzó és hivatalnok sírja lelhető fel. Ezek közül csak kettőt díszítettek: az egyik Ankhtifié, a másik pedig valószínűleg a fiáé.
A VIII. dinasztia bukása után Felső-Egyiptom sok nomosza szinte független lett. A legismertebb közülük Ankhtifiének a története. Először dél felé kezdeni terjeszteni befolyását, végül egész Dél-Egyiptom az övé lett, a núbiai határtól Théba nomoszáig. Elhagyta nomosza régi fővárosát Hefat (Mo’alla) javára, hogy ezzel is jelezze egy új időszak kezdetét, és hogy új hagyományokat vezessen be.
Ankhtifi („aki élni fog”) nevét a sírban gyakran követték olyan melléknevek, hogy „a Bátor” vagy „a Kiváló”, de ezek nem tekinthetők a név részének. Ő maga csak a síremlékéről ismert, máshol nem említik a nevét. Ankhifti nagyon magas címeket viselt, például: „a nomosz nagy vezetője” „a főpapok vezetője” „Alsó-Egyiptom királyának kancellárja” „a Hegyvidéki régiók vezetője” … Ankhtifinek négy fia (és két lánya) volt, és úgy gondolhatjuk, hogy dinasztiát akart alapítani, ám ez nem sikerült neki.
A sír
A sír egy hegycsúcs közepére épült, mely piramis alakja miatt előkelőnek számít. A kamra formája szabálytalan, a falak se nem egyenlő hosszúak, se nem párhuzamosak, a terem harminc oszlopa három sorban, de elszórtan helyezkedik el. Ez a kamra valószínűleg teljesen ki volt díszítve, azonban a festmények mára nagyrészt elvesztek. Szinte csak a keleti falon maradtak fenn nagyobb részletei. A kőbe vájt életrajz jobban látszik.
A keleti fal
A keleti falon három jelenet látható. „Az íjászok parádéja” egyiptomi és núbiai íjászokat ábrázol, ami ritka volt az Újbirodalom előtti időkben. A „termények szállítása szamarakon” részen tizenkét szamár szállítja a learatott gabonát. Ennek a résznek nincs köze a keleti falon lévő dekorációhoz, az északi falon viszont egy másik mezőgazdasági jelenet maradványait találták. Feltehetően vele áll kapcsolatban. A harmadik jelenet a halotti tor részlete. A jelenetben valószínűleg Ankhtifi családtagjai, valamint szarv nélküli állatok, továbbá kacsa és hárfa láthatók.
A keleti fal északi része
Az északi részt szinte teljesen az aratáshoz kapcsolódó képekkel díszített, de táncos és állattartásra vonatkozó jeleneteket is láthatunk. A búzát hatalmas zsákokban szállítják a fekete, valószínűleg a Nílus iszapjából készített, boltíves tárolókba.
A keleti fal déli része
Itt található a legtöbb megmaradt jelenet. A színek nem szokványosak, főleg nem a világoszöld, de a téma klasszikus: vadászat és halászat. A fal alsó része a mocsáré és a benne élő halaké. Különösen érdekes, hogy egy mélyvízi hal is található a képen, ami ritkán fordult elő az egyiptomi halászok hálójában.
A lándzsás halászat jelenete az egyik legszebb az egész sírban. Különlegessége az, hogy a halak sokszínűek, és hogy nem a fal alján ábrázolták, hanem a szereplők mellett, a levegőben repkednek.
Oszlopok
A harminc oszlop a teremben elszórva található. A bejárat két oldalán, hét oszlopon életrajzi jelenetek találhatóak. A többi oszlop lerombolódott, eltűntek róluk a festések vagy nem is voltak dekorálva, de néhány kisebb jelenet ezeken is megőrződött: vadászat és az állatok feldolgozása, bútorgyártás, szántás, tánc.
Bálint Balázs (IKSz)
Forrás: Osirisnet