Absztraktok

(Angol nyelvű előadások absztraktjai itt vannak)

Konferencia: 2021. október 14-16, Budapest

 Plants-cimlap

TÁPLÁLKOZÁS ÉS DIABETES KULTÚRTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAI (GYÓGYNÖVÉNYEK)
Blázovics Anna Dr., D.Sc.1 – Dr. Székely Edit Ph.D.2 – Dr. Győry Hedvig  Ph.D.3
1Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszék – 1Magyar Honvédség Egészségügyi Központ – 3MEBT ÓEB, Szépművészeti Múzeum
ـــــــــــــــــ
Mind az ősi mediterrán, mind a közel- és távol-keleti kultúrák bölcsei korán felismerték az egészség megőrzésének, a betegségek leküzdésének, a táplálkozás minőségének és mértékének fontosságát, a testedzés jelentőségét.
A cukorbetegség mindkét típusa valószínűsíthetően évezredek óta keseríti az emberek életét, mert már az óegyiptomi papiruszok, az indiai Ayurveda, a kínai Materia Medica, az ógörög orvosi receptek, a perzsa Kanun fi Tib tartalmaznak olyan írásokat, amelyek a diabetes tüneteinek és szövődményeinek enyhítésére utalnak.
Noha a fennmaradt óegyiptomi orvosi papiruszok nem nevezik meg a szerzőt, ott is számos orvos ismert név szerint, ám mind közül kiemelkedik Imhotep és Amenhotep-Hapu-fiának a hírneve. E történeti korokból meg kell említeni a legjelentősebb ógörög és római szerzők közül Hippokratészt, Dioszkoridészt, Galenoszt, az indiai Charakát és Suśhrutát, a kínai Sárga Császár tudós orvosait és a Materia Medica későbbi tudósait, a disibodenbergi apátnőt, Hildegard von Bingent, és a perzsa Avicennát.
Avicenna, aki mind az óegyiptomi, mind a görög-római, az indiai és kínai orvostudományok ismerője volt, összegezte a helyes életvitelre, azon belül az étkezésre vonatkozó tanácsait, melyek nagyon hasonlítanak a Harvard Egyetem 2008-as ajánlására. Kanonja Nyugat-Európában is tért hódított, és egészen a 17. századik több mint 30 kiadást ért meg.
Govindaraj és mtsai 2015-ben publikált genetikai kutatásai szoros korrelációt mutattak ki a genetikai mintázat és az Ayurveda prakriti között.
A modern orvoslás is sokat merített ezekből a tanításokból. A diabetes kezelésében ma is használatosak az ősi receptekben megtalálható gyógy- és élelmiszernövények, melyekről rövid áttekintést kívánunk adni.
ــــــــــــــــ CULTURAL HISTORICAL ASPECTS OF NUTRITION AND DIABETES (HERBS)
The sages of both ancient Mediterranean and Middle and Far Eastern cultures recognized early the importance of maintaining health, of fighting disease, of the quality and extent of nutrition, and the importance of exercise.
Both types of diabetes are likely to have made hard people’s lives for millennia. Egyptian papyri, Indian Ayurveda, Chinese Materia Medica, ancient Greek medical prescriptions, Persian Kanun fi Tib contain writings that alleviate the symptoms and complications of diabetes.
Of these historical ages, let us mention Imhotep and Amenhotep-son of Hapu as the most famous physicians’ names of ancient Egypt, Hippocrates, Dioscorides, Galenos as the most significant ancient Greek or Roman authors, Charaka and Suśhruta in India, scholars of the Yellow Emperor or others studying the Materia Medica in China, the nun Hildegard of Bingen or Avicenna.
The Canon of Avicenna conquered Western Europe and was worth more than 30 editions until the 17th century. Avicenna, who was familiar with both ancient Egyptian and Greco-Roman, Indian, and Chinese medicine, summed up her advice on proper living, including eating, which is very similar to the 2008 Harvard University recommendation.
Genetic research by Govindaraj et alii (2015) showed a strong correlation between genetic pattern and Ayurveda prakriti.
Modern medicine has drawn much from all these teachings. Medicinal and food plants found in ancient recipes are still used in the treatment of diabetes, of which we would like to give a brief overview.

„ÉS MIDŐN FŰNEK-FÁNAK MINDEN EREJÉT KITANULTÁK…” – A BOSZORKÁNYOK NÖVÉNYISMERETÉRŐL ÉS NÖVÉNYHASZNÁLATÁRÓL
Czégényi Dóra
BBTE BTK Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Kolozsvár
ـــــــــــــــــ
Előadásomban a jelenleg hozzáférhető több mint kétezer magyar boszorkányper iratanyagában megnevezett növényekből a mágikus céllal felhasználtakat tárgyalnám. A 15. és a 19. század között jegyzett és töredékesen fennmaradt periratok áttekintésekor négy kérdést járnék körül: (1) Milyen elemekből tevődik össze a boszorkányok növényismerete?; (2) Milyen mitikus és mágikus képzetek fűződnek az általuk használt növényekhez?; (3) Milyen egészségkezelési stratégiákat fed fel ez a mitikus-mágikus képzetkör?, illetve (4) Milyen irányú változást / tendenciát körvonalaznak a különböző századokból fennmaradt adatok? A téma szinoptikus tárgyalása során, kizárólag szemléltetés végett, konkrét példákra is sor kerülne.
ـــــــــــــــــ „AND WHEN ALL THE STRENGTHS OF HERBS AND TREES WERE LEARNED… ”- ON THE PLANT KNOWLEDGE AND USE OF PLANTS BY WITCHES
In my current presentation, I discuss the plants used for magical purposes from more than two thousand available Hungarian witchcraft trials. I review all the – fragmentary preserved – proceedings recorded between the 15th and 19th centuries, to debate the following four questions: (1) What are the elements of the witches plant knowledge?; (2) What are the mythical and magical notions associated with the plants they use?; (3) What kind of health management strategies does this mythical-magical concept reveal?; and (4) What trend does the data from different centuries show? During the synoptic discussion of the subject, specific examples are included (only) for illustration purposes.

HOMORÓDALMÁS NÉPI NÖVÉNYISMERETE; AZ ONONIS ARVENSIS L. FITOKÉMIAI JELLEMZÉSE
Dénes Tünde1, Varga Erzsébet2, Pap Nóra1
1Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Farmakognóziai Tanszék – 2Marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány és Technológiai Egyetem, Gyógyszerészeti Kar, Farmakognózia és Fitoterápia Tanszék
ـــــــــــــــــ
Etnobotanikai gyűjtőmunkánkat Erdélyben a Kis-Homoród mentén fekvő Homoródalmáson (Merești) végeztük 2013-2016 között. Noha a település rendelkezik orvosi és gyógyszertári ellátással, lakói népi gyógyító tevékenységeik során gyakran használnak vadon termő és termesztett gyógynövényeket.
Összesen 60 adatközlőt (11-95 évesek) kerestünk fel, akik népi gyógynövényismereti tudásukat szüleiktől, nagyszüleiktől örökölték. A félig struktúrált interjúk során feljegyeztük az ismertetett gyógynövényfajok népi elnevezését, élőhelyét, a drogként gyűjtött és felhasznált részt, a tárolás és alkalmazás módját, a készítménytípust, valamint az ismertetett tudáselemek eredetét. A beszélgetéseket diktafonnal rögzítettük, a növényfajokról és termőhelyükről ~1200 fényképfelvétel készült. A növényfajok meghatározása és a tudományos terminológia alkalmazása növényhatározó segítségével történt (Király 2009). A fajokról herbárium készült a pontos botanikai azonosítás végett, ami a PTE Farmakognóziai Intézetben került elhelyezésre.
Összesen 161 növény- és 2 gombafajt, 11 állati és 20 egyéb eredetű gyógymódot jegyeztünk fel a településen. A növények között 97 gyógynövényt (humán gyógyászat: 92, állatgyógyászat: 20 faj), 45 élelmiszer-, 14 takarmány- és 7 festőnövényt említettek. A 97 gyógynövény 44 családba tartozik, legnagyobb arányban a Lamiaceae, Rosaceae és az Asteraceae családok említhetők. Leggyakrabban említett készítménytípus a teafőzet, emellett feljegyzésre kerültek borogatók, szirupok, tinktúrák, kenőcsök és fürdők. A feljegyzett 12 betegségcsoport közül leggyakrabban emésztőrendszeri, légzőrendszeri megbetegedések, valamint bőrbetegségek esetén említették gyógynövények alkalmazását.
A dokumentált növények adatait összevetettük tudományos adatbázisokkal (Scopus, PubMed, ScienceDirect), amely során az Ononis arvensis L. (mezei iglice, Fabaceae) került kijelölésre további vizsgálatok céljából. A fitokémiai analízisek során meghatároztuk a különböző növényi részek összpolifenol-, összflavonoid- és cserzőanyag-tartalmát. Az antioxidáns hatást ECL, DPPH, ORAC és ABTS módszerrel vizsgáltuk.
A Homoródok mente értékes népgyógyászati tudáselemeinek feljegyzése etnobotanikai, fitokémiai és fitoterápiás szempontból is kiemelkedő jelentőségű; a gyűjtéseket a jövőben is folytatni kívánjuk.
ــــــــــــــــــ ETHNOHERBAL KNOWLEDGE IN HOMORODALMÁS; PHYTOCHEMICAL CHARACTERISTICS OF ONONIS ARVENSIS L.
Our ethnobotanical gathering work between 2013-2016 was carried out in Homoródalmás (Merești) in Transylvania, which lies along the Kis-Homoród. Although the municipality has medical and pharmacy supplies, its inhabitants often use wild and cultivated herbs in their healing practice.
We asked a total of 60 informants (aged 11-95) who inherited their folk herbal knowledge from their parents and grandparents. During the semi-structured interviews, we recorded the vernacular names of the described herb species, their habitat, the part collected and used as a drug, the method of storage and use, the method of preparation, and the origin of these knowledge elements. The conversations were recorded with Dictaphone, ~1200 photographs were taken of the plant species and their place of production. Plant species were identified and the scientific terminology applied by a plant determinant (Király 2009). A herbarium was prepared for the species for accurate botanical identification, which is housed at the Institute of Pharmacognosy in the University of Pécs.
A total of 161 plant and 2 fungal species, 11 animal and 20 other medicinal treatments were recorded in the settlement. Among the plants, 97 herbs (human medicine: 92, veterinary medicine: 20 species), 45 food, 14 fodder and 7 dye plants were mentioned. The 97 herbs belong to 44 families, with the highest proportions of the Lamiaceae, Rosaceae and Asteraceae families. The most commonly mentioned type of preparation is tea decoction, compresses, syrups, tinctures, ointments, and baths have also been recorded. Of the 12 disease groups recorded, the use of herbs was most frequently mentioned for gastrointestinal, respiratory and skin diseases.
Data from documented plants were compared with scientific databases (Scopus, PubMed, ScienceDirect), during which Ononis arvensis L. (field iglice, Fabaceae) was selected for further studies. During the phytochemical analyzes, the total polyphenol, total flavonoid and tannin content of the different plant parts were determined. The antioxidant effect was tested by ECL, DPPH, ORAC and ABTS methods.
The recording of the valuable elements of folk medicine knowledge along the Homoród is also of outstanding importance from an ethnobotanical, phytochemical and phytotherapeutic point of view; we intend to continue collecting in the future.
ــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــ
Köszönet
A kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal K 127944 számú pályázat támogatásával készült.

A MEDICINÁBAN FELHASZNÁLT GYÓGYNÖVÉNYEK ÚTJA AZ ÓKORI EGYIPTOMI SEBKEZELÉSTŐL A MAI INTELLIGENS KÖTSZEREKIG
Fehér Daniella
Semmelweis Egyetem, ÁOK VSZÉK, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszék
ـــــــــــــــــ
A tradicionális gyógynövények felhasználása az orvoslásban több évezredes tapasztalatokon alapul. A prehisztorikus időkből számos emlék maradt fent barlangrajzokon, falfestményeken és orvosi kezelések leírásai nyomán. Ezek az emlékek erős alapját képezik a mai modern sebkezelésnek, mely a 19. században kezdett rohamosan fejlődni.
Tanulmányom az ókori Egyiptom sebkezelésének, sebek fertőtlenítésének lehetőségeit veti össze a modern tudományos megoldásokkal. Próbálva felfedni a hasonlóságokat és rávilágítani a racionalizmusra egy vallásos világban, ahol az ókori orvosok specializálódva egy adott elváltozást gyógyítottak az „Élet házában” szerzett ismereteket felhasználva.
A sebek jelentős része főként a hétköznapi (mezőgazdasági, kézműves, építkezéssel kapcsolatos) munka során elszenvedett balesetek vagy hadviselés által keletkezett. A gyógynövényeknek fontos szerepe volt a sebfertőtlenítésben, vérzéscsillapításban és a sebek fedésében, melyek egy része ma is használatos.
Kijelenthető tehát a modern orvoslás számos aspektusa az egyiptomi tudás átvett és továbbfejlesztett formája.
ـــــــــــــــــ THE PATH OF MEDICINAL PLANTS USED FROM ANCIENT EGYPTIAN WOUND TREATMENT TO TODAY’S INTELLIGENT BANDAGES
The use of traditional herbs in medicine is based on thousands of years of experience. From prehistoric times, many relics have survived in cave paintings, murals, and descriptions of medical treatments. These memories form a strong foundation for today’s modern wound care, which began to develop rapidly in the 19th century.
My study compares the possibilities of wound treatment and wound disinfection in ancient Egypt to modern scientific solutions. Trying to reveal similarities and highlight rationalism in a religious world, where the ancient physicians were specialized, and in healing they treated particular lesions based on the knowledge gained in the “House of Life”.
A significant proportion of the wounds were mainly caused by accidents, warfare or was arisen in the course of ordinary works such as agricultural, craft, construction-related activities. Herbs have played an important role in wound disinfection, hemostasis, and wound dressing, some of which are still in use today.
Thus, many aspects of modern medicine can be stated as an adopted and improved form of Egyptian knowledge.

SEBÉSZETI ESZKÖZÖK AZ ÓKORI EGYIPTOMI KORBAN
Ferencz Andrea – Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszék, Budapest
Petrovics Alica1, Fehér Daniella1, Blázovics Anna1, Győry Hedvig2
1Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszék, Budapest – 2MEBT ÓEB, Szépművészeti Múzeum, Budapest
ـــــــــــــــــ
Az ókori egyiptomi birodalom 4000 éves fennállása alatt az egyes korszakokban maga a gyógyászat, a kezelési módok és lehetőségek is csak lassú változáson mentek át. Az Edwin Smith-papiruszon a kor sebészeti beavatkozásai rendkívül racionális módon kerültek meghatározásra, a többi orvosi szövegben azonban jelentős a mágikus elem. Az orvosok a racionális gyógyítást természettudományos alapok szerint végezték, miközben néhány betegség ellen a mágikus ráolvasások voltak ajánlottak – a sebészeti részben egyetlen egy helyen. A papirusz anatómiai megfigyelések is leír, miközben a szervek belső működése még ismeretlen a szerző számára. Az Ebers papirusz, mely a konzervatív kezelésként szolgáló gyógynövények alkalmazásának egyik legkorábbi írásos emléke vázlatosan megfogalmazott receptekből áll, kevés mágikus szöveggel, hiszen az ókori Egyiptom embere hite szerint az orvosi kezelések sikere az isteneken múlt.
A sebészet kézügyességet igénylő tevékenység. Az ügyes kéz azonban mit sem ér jó eszközök nélkül. A neolitikumtól az ember rákényszerült, hogy a természetben részben az ott talált, részben az átalakított anyagokból maga állítsa elő a háztartásban használt eszközök mellett a sebészi eszközöket is. Ennek legrégebbi ábrázolása a ptolemaioszi korban épült Kom Omboban lévő Szobek és Haroérisz kettős templomának falán lévő dombormű. Innen tudjuk, hogy a római kori egyiptomi orvosok használtak szikéket, kürettákat, vésőket, fogókat, csipeszeket, ollókat, fűrészeket, szondákat, köpölyözőt és szivacsokat is a sebkezelések, betegellátások során, és mivel rendkivül ragaszkodtak az ősi hagyományokhoz, minden bizonnyal régi eszközök voltak. Az eszközök alakja lényegében nem változott az elmúlt több ezer év alatt, igy ezek gyökerei megkérdőjelezhetetlenül az ókori Egyiptomra vezethetők vissza.
Vizsgálatunk célja volt, hogy ismertesse az elsők között kifejlesztett és a különböző sebészi feladatokhoz, mozdulatokhoz szükséges “célszerszámokat”, operációs eszközöket. A ókori egyiptomi kultúra hanyatlását követően az sebészek tudása, eszközei tovább éltek a görög és római medicinában.
ـــــــــــــــــ SURGICAL INSTRUMENTS IN ANCIENT EGYPTIAN AGES
During the 4,000-year existence of the ancient Egyptian empire, medicine, treatments, and medical options themselves underwent a slow change. In the Edwin Smith Surgical papyrus, the surgical interventions were defined in an extremely rational way, but in other medical texts, the magical element is significant. Physicians performed mostly rational healing on a scientific basis, while protected themselves with magical methods, and against some diseases, magical spells were recommended – it occurs only in a single case in the Surgical papyrus.
Papyri also describe anatomical observations, while the real internal functioning of organs was still unknown to the author. The Ebers papyrus, one of the earliest written records of the use of herbs for conservative treatment, consists of short prescriptions with few magical texts. People in ancient Egypt namely believed that the success of medical treatments depended on the gods.
Surgery is an activity that requires dexterity. However, a skilful hand is worth nothing without good tools. From the Neolithic, man was forced to produce surgical instruments, partly from the materials found in nature and partly from own production. The oldest depiction of surgical kit is a relief on the wall of the double temple of Sobek and Haroeris in Kom Ombo, built in the Ptolemaic era. From here, we know that Roman Egyptian surgeons used special scalpels, curettes, chisels, forceps, tweezers, scissors, saws, probes, cuppers, and sponges for wound care, patient care. They were extremely adherent to ancient traditions, thus these instruments were certainly old types of tools. The shape of these instruments has not essentially changed over the past thousands of years, so their roots can undoubtedly be traced back to ancient Egypt.
The aim of our study is to present the “target tools” developed among the first for various activities necessary in the different surgical tasks and movements. After the decline of ancient Egyptian culture, the knowledge and tools of surgeons continued to live on in Greek and Roman medicine.

RHODIOLA ROSEA (RÓZSAGYÖKÉR) KOMPONENSEINEK TÖMEGSPEKTROMETRIÁS VIZSGÁLATA ÉS FARMAKOLÓGIAI HATÁSA.
Héthelyi B. Éva1, Bertalan Galambosi2, Győry Hedvig3
1Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet, Budapest, 2MTTAgrifood Research Centre in Finland, Mikkeli, Finland, 3MEBT Ókori Egyiptomi Bizottsága, Szépművészeti Múzeum, Budapest
ـــــــــــــــــ
A Crassulaceae családba tartozó Rhodiola rosea Európa és Ázsia, az Északi sarkkörön túli területen magasodó hegyek fennsíkján vagy köves hegyoldalán nővő, őshonos évelő növény. A sárga virágzatú, pozsgás levelű növény barna-vörös színű rhizomával és gyökérzettel rendelkezik, amely intenzív rózsa illatú. Ez a rhizoma tartalmazza a különböző kémiai karakterrel rendelkező biológiailag aktív vegyületeket. Első írásos emléke Kr. e. 77-ből ered, ahol Dioscorides görög belgyógyász írta le a „rodia riza” gyógyszerként való alkalmazását a De Materia Medica című művében.
A tradicionális gyógyászat az általános erőnlét növelésére, az állóképesség fokozására, álmatlanság, depresszió, anémia, impotencia, gasztrointesztinális zavarok, gyulladások, központi idegrendszeri problémák, fejfájás, megfázás leküzdésére alkalmazta. Adaptogén aktivitása évszázadok óta ismert, de csak a XX. századvégen igazolták   erős adaptogén és antioxidáns hatását az állat és humán klinikai kísérletekben azonosítva azt a molekula csoportot, amely a hatásért felel. Azaz a rózsagyökér rhizomája tartalmazza a phenylpropanoid molekulákat, a rosin, rosarin, salitrosid és rosavin komponenseket. 1989-től a Szovjet Pharmacopeia engedélyezi a rózsagyökér drog 46%-os etilalkoholos kivonat gyógyszerként való forgalmazását.
Ahhoz, hogy a világ megnövekedett növényi alapanyag igényét ki lehessen elégíteni a vadontermő állomány kiirtása helyett meg kellett oldani a növény termesztési problémáit. Galambosi Bertalan szerzőtársunk magyar kertészmérnök, Finnországban Mikkeliben az Agrifood Research Intézet kutatójaként 1994-ben kezdte meg a termesztési kísérleteket, és napjainkra már Uraltól – Kanadáig termesztik a Rhodiola rosea rhizomát, beleértve a Norvég- Dán- Osztrák Alpok jellegű területein is.
A Mikkeliben termesztett rhizoma növénykémia vizsgálata során megállapítottuk, hogy származási helytől függően változik az Össz.rosavin tartalom 4,6 mg/g – 8,2 mg/g, keserű értéke (5000 – 15000), illóolajuk két fő komponensének a Myrtenol (14-35%) és Gerániol(18-62%) aránya. A Finn és Komi származású rhizomák 5-8% Campesterol, és 25-35% Sitosterol fitoszterol komponenst tartalmaznak. A Fitokémiai és Tömegspektrometriás vizsgálatokat a Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetében végeztük AGILENT típusú tömegspektrométer készüléken, GC/MS, SPME-GC/MS módszerrel.

GYÓGYNÖVÉNYEK A „CSODAPATIKÁBAN”
Krizsány Anna
Szent István Király Múzeum Székesfehérvár
ـــــــــــــــــ
A székesfehérvári Fekete Sas Patikamúzeum múzeumpedagógiai és közművelődési programjai között több éve hangsúlyt kap a gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretterjesztés. Több kiállításunk is erre épült, a hozzájuk kapcsolódó rendezvényekkel együtt. („Egyszer volt gyógyfüvek”, „Növények országa”, Fűszerelem”)
Legfontosabb kezdeményezésünk a HERBARIUIS-programok keretében hetedik éve szerveződő gyógynövény gyűjtő túráink sora. Ezeket márciustól októberig szoktunk hirdetni. Az őszi-téli holtidényben ismeretterjesztő interaktív bemutatókkal várjuk a közönséget, ahol képzett gyógynövény szakértőnk tanácsokat ad a gyűjtött anyagok használatához.
Különféle interaktivitásokat is kapcsoltunk múzeumunkban a gyógynövény téma bemutatásához.
NÖVÉNYSIMOGATÓ állványt helyeztünk el a bejárat előtt, ami dekorativitásán túl kedvet csinál a látogatáshoz és a gyógyfüvek megismeréséhez. Az utcai látványosság abban is segít, hogy figyelemmel lehessen kísérni a növények folyamatos fejlődését a járókelők számára. Fejtörőket és szóróanyagokat is készítettünk hozzá. A „növénysimi” a múzeumi gyerekprogramjainknak is szerves része. A közönség hamar megszerette az érinthető, szimatolható élő bemutatót a Fehérvár Fő utcáján.
További jó lehetőség a közönség érdeklődésének felkeltésére a kiállításban elhelyezett, különféle növényi illatanyagok bemutatását célzó ILLATSZERTÁR. Szilárd és folyékony illatanyagok, illóolajok, gyanták és növényi szárítmányok, fűszerek szolgálják a minél sokoldalúbb ismeretszerzést. Lapozható könyvek és szakcikkek segítik a tájékozódást a látogatók számára.
ـــــــــــــــــ HERBS IN „THE MIRACLE PHARMACY”
Among the museum educational and public cultural programs of the “Black Eagle Pharmacy Museum” in Székesfehérvár, the dissemination of knowledge about herbs has been emphasized for several years. Most of our exhibitions were built on it, along with related events. (“Once upon a time”, “Land of Plants”, “Spice Love”)
Our most important initiative is the series of herbal collection tours organized under the HERBARIUIS programs – for the seven years. These are organized from March to October. In the dead season of autumn-winter, we are counting on the participation in interactive demonstrations, where our trained herbal expert gives advice on the use of the collected materials.
We linked various interactivities to the presentation of the herbal topics. We have placed a PLANT STAND in front of the entrance, which, in addition to its decorativeness, makes you feel like visiting and getting to know herbs. The street attraction also helps to monitor the continuous development of plants for passers-by. We also made puzzles and spreadsheets for it. “Vegetable” is also an integral part of our museum children’s programs. The audience fell in love in no time with the touch table, sniffing them live in Fő utca.
Another good opportunity to arouse the interest of the public is the FRAGRANCE DESTINATION. It is in the exhibition, and aims to present various solid and liquid fragrances, essential oils, resins and plant driers or spices. They serve for a very versatile cognition of knowledge. Scrollable books and articles also help to orient the visitors.

IATROKÉMIAI GYÓGYMÓDOK ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK – A PARACELSZIÁNUS MEDICINA ALAPJAI
Madarász Bálint
Semmelweis Egyetem, Egészségtudományok Doktori Iskola Népegészségtani Intézet
ـــــــــــــــــ
A 16. század ikonikus alkimista alakja: Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim vagy közismertebb nevén Paracelsus, a polihisztor életét és tanulmányait megannyi misztikum és tévhit lengi körbe.
Előadásomban áttekintem a iatrokémia lényegét, Paracelsus természettudományos nézeteit, betegség-elméleteit és alkalmazott gyógymódjait mind a felhasznált ásványi és növényi anyagok szempontjából. Talán több mindenre is rátapintott, mint azt az ő korában gondolták volna, és olyan elméletekkel előzte meg az akkori orvosi gondolkodást, mint a pszichoszomatika hatásai vagy a genetikai kód létezése.
ـــــــــــــــــ IATROCHEMICAL THERAPIES AND HERBS – THE FUNDAMENTALS OF THE PARACELSIAN MEDICINE
The iconic alchemist figure of the 16th century: Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim; commonly known as Paracelsus . He was and he is still surrounded by many mystics and misconceptions.
In my presentation, my efforts will be to summarize the medical concept of Paracelsus, his perspective towards medicine, essence of iatrochemistry, scientific views, theories about diseases, and therapeutic methods, emphasizing the used mineral and herbal remedies.
From a certain point of view he had already theories about the psychosomatic disorders or the genetic code which shows that he was ahead of his time.

A CSATTANÓ MASZLAG FELHASZNÁLÁSA MAGYARORSZÁGON
Marton Ildikó
ـــــــــــــــــ
A csattanaó maszlag (Datura stramonium) Európában a 16. század folyamán jelent meg. Magyarországon is ismert, főleg a kapáskultúrában, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodig. Ismertségét jelzi változatos elnevezése is, bariska, csattanó, csudafű, dögfű, maszlagos redőszirom, pocafű, pukkantó vagy puttyantófű, tövises disznó, tövisalma, tölcséres bilindek).
Hatóanyagainak köszönhetően mind a gyógyszerészet mind a népi növényismeret számon tartja, de felhasználása és megítélése az évszázadok során változott. A vele kapcsolatos ismeretek megszerzése leányiskolai tananyag volt, foglalkozott vele az állatorvostudomány és a kriminalisztika is.
Gyűjtötték magját és leveleit is, használták fogfájás ellen, az állattartásban ellenségként, a népi halászatban halfogó eszközként tekintettek rá, de készítettek belőle gyerekjátékot is.
Előadásom folyamán arra keresem a választ, hogy milyen források álltak rendelkezésre a vele kapcsolatos ismeretek elterjedéséhez, hol, milyen formában alkalmazták és hogyan alakultak a vele kapcsolatos képzetek.
ـــــــــــــــــ THE USE OF THE THORN APPLE IN HUNGARY
The thorn apple, jimsonweed or devil’s snare (Datura stramonium) appeared in Europe during the 16th century. It is also known in Hungary, especially in spudding tilth. It appears often on slightly good soils and multiplies quickly. Its popularity is also indicated by its many Hungarian vernacular names.
Thanks to its active ingredients, it is used by both pharmacy and ethno herbal sciences, but its application and perception has changed over the centuries. Learning knowledge about it was a girls’ school curriculum, although the plant was again involved in veterinary science and forensics.
Its seeds and leaves were also collected, and used against toothache, while it was considered an enemy in animal husbandry, and a fishing tool in folk fishing; was also found suitable for children’s toy.
In the course of my lecture, I am looking for the answer, what resources were available for the dissemination of knowledge about it, where, in what form it was used and how the perceptions about it developed.

IDŐBELI VÁLTOZÁSOK AZ ERDÉLYI NÉPI GYÓGYÁSZATBAN – GYÓGYNÖVÉNYEK ALKALMAZÁSÁNAK TEREPI TAPASZTALATAI
Papp Nóra
Pécsi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet, Pécs
ـــــــــــــــــ
Erdélyben a 16. századtól maradtak fenn írásos emlékek gyógynövények népi alkalmazásáról; füveskönyvek és kéziratos művek számos korabeli gyógymód leírását őrzik. Az 1960-as években újraindult terepi kutatások eredményei magyar, román és angol nyelven jelentek meg közleményekben és kötetekben, amelyek nyomán munkacsoportunk 2007-ben számos térség etnobotanikai felmérését kezdte el, így a Homoródok mentén, Erdővidéken (Kovászna megye), Úz völgyében és a Gyimesekben.
Gyűjtőmunkánk elsősorban a napjainkban is élő, gyógynövényekhez kapcsolódó népi tudáselemek feljegyzésére irányul, amely magába foglalja a fajok helyi elnevezését, drogrészét, készítménytípusát és a kezelt betegségcsoportokat. Az eddig felmért közel 30 kutatóponton több mint 400 növényfaj helyi alkalmazását jegyeztük fel, amelyek között számos gyógyszerkönyvi / bizonyított adatokkal rendelkező, valamint 5-10%-ban kevéssé kutatott fajok is szerepelnek (ezutóbbiak további, pl. szövettani és fitokémiai vizsgálatai is célkitűzéseink között szerepelnek).
Nagyobb lélekszámú települések esetén a gyűjtés több évig tart/tartott, amely során a tudásanyag továbbadásában és részleteiben változások figyelhetők meg. Az első gyűjtési években a tudáselemek eredetét vizsgáló kérdéskörökben a hagyományosnak mondható, szájról szájra terjedő adatok szerepeltek nagyobb arányban, amely a kutatás központi részét képezte. Az elmúlt 10-15 év során azonban korunk technikai fejlődése, a médiaforrások és internet széleskörű elérhetősége ezen a téren változásokat hozott a kijelölt, elzártnak mondható térségekben is. Az eddig feljegyzésre nem került adatok mellett adatközlőink körében egyre nagyobb arányban lelhetők fel napjainkban egyéb forrásokból származó ismeretek is, amelyeket évről évre nehezebb elválasztani a tradicionális elemektől, rögzítve eredetüket. Ezen újként megjelenő, irodalmi vagy médiából származó adatok továbbadása is felgyorsult az egyes településeken, amely szintén a technikai háttér változásának tudható be. További tényezőként említhető a lakosság életében pl. a mezőgazdasági életforma átalakulása, a csökkenő arányú állattartás (így a helyi állatgyógyászati adatok létjogosultsága), valamint a fiatal generáció lakóhelytől távoli munkavállalása, amely a tradicionális ismeretek átadását is nehezíti.
Mindezen tényezők a még fellelhető, értékes népgyógyászati tudáselemek gyűjtésének és megőrzésének szükségességét támasztják alá, amely kiemelkedően fontos napjainkban.
ـــــــــــــــــ TIME DEPENDENT CHANGES IN TRANSYLVANIAN ETHNOMEDICINE – FIELD EXPERIENCE IN THE HERB-APPLICATION
Written records of the folk use of herbs have survived in Transylvania from the 16th century; herb books and manuscripts preserve descriptions of many contemporary cures. The results of field research, which was relaunched in the 1960s, were published in Hungarian, Romanian and English in periodicals and books. Our group began the ethnobotanical surveys based on this knowledge in 2007 in several areas, including the Homoród, Erdővidék (Covasna county), Úz valley and Gyimesek.
Our gathering work is primarily aimed at recording the still living folk knowledge elements related to herbs, which includes the local name of the species, the drug part, the way of preparation and the disease groups treated. At the nearly 30 research points surveyed so far, we recorded the local application of more than 400 plant species, including species with characteristics noted in pharmacopoeias / data with proven efficacy and in 5-10% less known plants (more histological and phytochemical studies of the latter ones are among our objectives).
In the case of settlements with a larger population, the collection lasts for several years, during which changes can be observed in the transmission and details of the knowledge material. In the first years of collection, the issues examining the origin of knowledge elements included a higher proportion of traditional word-of-mouth data, which was a central part of the research. Over the past 10-15 years, however, the technical development of our time, the widespread availability of media resources and the Internet have brought changes in this area, in the assigned, isolated areas as well. In addition to the data not recorded so far, an increasing proportion of our informants have now knowledge from other sources, so from year to year, it is more difficult to separate the traditional elements. The transmission of this new, literary or media data has also been accelerated in some settlements, due to changes in the technical background. Another factor is e.g. the transformation of the agricultural way of life, the declining proportion of livestock (thus the raison d’être of local veterinary data) and the out-of-home employment of the younger generation, which also makes it difficult to transfer traditional knowledge.
All of these factors support the need to collect and preserve valuable folk medicine knowledge elements that are still to be found, and it is of paramount importance today.
ــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــــ
Köszönet
A kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal K 127944 számú pályázat
támogatásával készült.

ORVOSI TEVÉKENYSÉG BEMUTATÁSA AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN ÉS ANNAK HATÁSAI A KÉSŐBBI KOROKRA
Petrovics Alica1, Fehér Daniella1, Győry Hedvig2, Blázovics Anna1, Ferencz Andrea1
1Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszék, Budapest –2MEBT ÓEB, Szépművészeti Múzeum, Budapest
ـــــــــــــــــ
Egyiptom, mint az ókori civilizáció bölcsője fejlett gyógyászatáról ismert. Erről számolnak be a görög és római írók munkáikban, valamint a 19. század első fele óta megfejtett eredeti papirusztekercsek is. Napjainkban a gyógyítást fejlett technikai eszközök segítik, melynek kialakulásában – szeretjük azt hinni -, hogy az elmúlt 200 év technikai fejlődésének eredményét köszönthetjük. Ez azonban nem teljesen igaz, hiszen az ókorban az orvosok számos gyógyítási folyamatot ismertek a mindennapokban. Az ókori szövegekből pedig azt látjuk, hogy a modern orvostudomány bizonyos ismeretei már 2000 éve ismertek voltak, és gyökerei az ókori Egyiptomra vezethetők vissza.
A tanulmány célja, hogy ismertesse az ókori Egyiptom orvostudományát, bemutassa orvosainak tevékenységét különösön nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy milyen gyógynövényeket használtak munkájuk során, a betegek milyen körülmények között várták a gyógyulást, s mindez hogyan került a későbbi korok tudtára, hogyan és kik közvetítették az ókori egyiptomi gyógyítók tudását az ókori Egyiptomi Birodalom hanyatlását követően.
ـــــــــــــــــ MEDICAL ACTIVITY IN ANCIENT EGYPT AND ITS EFFECTS ON LATER AGES
Egypt, as the cradle of ancient civilization, is known for its advanced medicine. This is also reported by Greek and Roman writers in their works, as well as in original papyrus scrolls deciphered since the first half of the 19th century. Nowadays, healing is aided by advanced technical tools, the development of which – we like to believe – is to be welcomed by the results of the technical development of the last 200 years. However, this is not entirely true, as in ancient times physicians knew many healing processes in everyday life. And we see from ancient texts that some knowledge of modern medicine has been known already 2,000 years ago, and its roots can be traced back to ancient Egypt.
The aim of the study is to present the medicine of ancient Egypt, the activities of its doctors, with special emphasis on what herbs were used in their work; the conditions under which patients waited for healing; how it became known at later ages; and by whom the knowledge of ancient Egyptian healers was passed over after the decline of the ancient Egyptian Empire.

SZÓMA – A VÉDÁK REJTÉLYES BÓDÍTÓ-GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYE
Renner Zsuzsanna
Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma / Hungarian National Museum – Semmelweis Museum of the History of Medicine
ـــــــــــــــــ
A szóma a Védák rejtélyes növénye, az iráni Avesztában haoma néven ismert. A belőle préselt, áldozati italként használt nedvet az isteni halhatatlanság italának tartották, amely erőt és hatalmat ad, betegségeket gyógyít. Préselése és áldozati felajánlása a legfontosabb védikus rítusok közé tartozott, az erejét megszemélyesítő Szóma isten hatalma pedig Indráéval vetekedett. Mi lehetett az az égi eredetűnek vélt, hegyekben lakó növény, amelynek nedve Indrát, az istenek királyát képessé tette legnagyobb hőstettei végrehajtására? Ez a kérdés a védikus szövegek megismerése óta foglalkoztatja a kutatókat, de nem sikerült egyetlen olyan növényt sem megnevezni, amely minden adatnak és szöveghelynek megfelelt volna. A Véda-himnuszok szerzői valószínűleg korszakonként és a változó földrajzi környezetben más-más növényt érthettek szóma alatt. Előadásomban a szóma hatásait (intoxikáló, hallucinogén, gyógyító) és az ezek alapján szóba jöhető növényeket tekintem át a Védák szöveghelyei alapján. Vizsgálódásom rávilágít a szómanövénnyel történő gyógyítás jellegére is.
Az előadás angolul hangzik el.

IGEN BAJOSAN GYÓGYÚL A’ TÜDŐNEK SEBE…” GYÓGYNÖVÉNYES KÍSÉRLETEK A TBC GYÓGYÍTÁSÁRA ÉS TÜNETEINEK ENYHÍTÉSÉRE
Szabó Katalin, Dr.
MNM-Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
ــــــــــــــــ
A tbc egészen a 19. századig egy „rejtőző” betegség volt, mivel kórképét nem tudták elkülöníteni más tüdőbetegségektől. Így a tbc gyógyítása évszázadokon keresztül a tünetek enyhítésére korlátozódott. A gyógynövények gazdag tárháza állt rendelkezésre, hogy a nehezített légzés, a köhögés, a vérköpés tüneteit, fájdalmát enyhítsék. Később a növényi hatóanyagok felhasználásával készített gyógyszerek segítségével kísérelték meg a panaszok kezelését. A megbetegedés jellegéből adódóan gyakran éltek az füstölés, inhalálás lehetőségével is.
Az előadás szeretné áttekinteni azokat a lehetőségeket, melyeket a gyógynövények nyújtottak a tbc szimptómáinak enyhítésére.
ـــــــــــــــــ “THE WOUND OF THE LUNG IS HEALING VERY DIFFICULTLY” – HERBAL EXPERIMENTS FOR THE TREATMENT OF TB AND ALLEVIATING ITS SYMPTOMS
Tuberculosis was a “latent” disease until the 19th century, as its symptoms could not be distinguished from other lung diseases. Thus, healing the tuberculosis was limited to alleviating symptoms for centuries. A rich repository of herbs was available to relieve the complaints, such as the pain, difficulty in breathing, coughing and spitting. Later attempts were made to treat the them with the help of various medicines extracting active ingredients from plants. Due to the nature of the disease, often the methods of smoking and inhaling were used.
The presentation will review the possibilities that herbs have provided to alleviate the symptoms of TB.

A SEBKEZELÉS SORÁN ALKALMAZOTT GYÓGYNÖVÉYNEK AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG
Szabóné Dr. Révész Erzsébet
Semmelweis Egyetem, Budapest
ـــــــــــــــــ
A sebek kezelése egyidős az emberiséggel. Első írásos emlékeink egészen az ókorig nyúlnak vissza. Már akkor is igen változatos formában alkalmazták a gyógynövényeket. Az Ebers papiruszok Egyiptom közel 3500 évvel ezelőtti orvosi ismereteit foglalja össze, és a receptekben több, mint 100 gyógynövényt nevez meg. A növények gyógyító erejét sok esetben rítusokkal, ráolvasással, varázslattal együtt alkalmazták, mivel a problémák okát a természet egészében, a szellemvilágban, valamint környezeti, életviteli tényezőkben látták. A hatóanyagok kinyerése és felhasználása érdekében nyersen, borban, ecetben vagy vízben áztatva fogyasztották, esetleg megfőzték vagy fürdővízbe dobták. A sebek kezelésére készítettek belőle borogatást liszt, korpa vagy méz hozzáadásával, illetve zsír segítségével kenőcsöket.
A Római birodalom kiemelkedő alakja, Galenosz részletesen foglalkozott a gyógynövények hatásaival, egyes receptjei a mai napig fellelhetőek galenikumok néven a gyógyszerkönyvben. A középkorban rengeteg addigi tudás veszett el e téren, bár számos ismeretet az arab világ tudósai tovább őriztek. Ismeretanyagukat saját gyógynövényeikről kiegészítették az európaival. A XVI. században kiemelkedő szerepe volt Paracelsusnak a gyógynövényekkel kapcsolatos tudás bővítésében. 1583-ban kiadott Carolus Clusius füveskönyve elsőként ismertette Magyarország növényvilágát. Míg a nyugati világban a gyógynövények használata csupán a XX. században kezdett a kutatások középpontjába kerülni, addig a keleti kultúrában a fitoterápia, az ősi, ma a nyugati orvosláshoz képest alternatív medicinának nevezett irányvonal változatlan a kezelésekben, akár az Ayurvedikus, vagy a hagyományos Kínai Gyógymódot tekintjük. Napjainkban hazánkban is vannak mindenki számára elérhető olyan népi gyógymódok és gyógynövények vagy azok kivonatai, mint például közkedvelt Aloe vera, Farkasalma, Homoktövis, Szalvia, Körömvirág, Macskakarom vagy az Utifű. Az előadásban az évezredek során sebkezelésre használt gyógynövények hatásosságát, hatóanyagát és esetleges mai alkalmazhatóságát tekintjük át.
ــــــــــــــــ HERBAL TREATMENTS FROM ANCIENT TO MODERN TIMES
Wound healing has the same age as humanity. Our first written memories go back to antiquity. Even then, herbs were used in very varied forms. The Ebers Papyrus summarizes the medical knowledge of Egypt nearly 3,500 years ago and names more than 100 herbs in the prescriptions. The healing power of plants was used in many cases in conjunction with rites, spells, and magic, as the cause of the problems was seen in nature as a whole, in the supernatural world, in environmental and lifestyle factors. In order to extract and use the active substances, they were consumed raw, soaked in wine, vinegar or water, or boiled or thrown into bathing water. To treat the wounds, it was made into a compress by adding flour, bran or honey, and ointments with the help of oil/grease.
A prominent figure in the Roman Empire, Galenos dealt A prominent figure in the Roman Empire, Galenos dealt in detail with the effects of herbs, some of his prescriptions can be found as “galenics” even in today’s pharmacopoeia. In the Middle Ages, a great deal of knowledge in this field was lost, although much of the knowledge was still preserved by scientists in the Arab world. They supplemented their knowledge of their own herbs with Europeans. In the 16th century, Paracelsus played a prominent role in expanding knowledge about herbs. The herb book of Carolus Clusius, published in 1583, was the first to describe the flora of Hungary. While in the Western world the use of herbs began to become the focus of research only in the 20th century, in the Eastern culture phytotherapy, now called alternative medicine compared to the academic Western medicine, has been continuously in treatments, either we consider Ayurvedic or traditional Chinese Medicine. Nowadays, folk remedies and herbs or their extracts, such as the popular Aloe vera, Wolf Straw, Sea Buckthorn, Salvia, Marigold, Cat’s claw or Plantain, are available to everyone in Hungary.
In this lecture, we review the efficacy, active ingredients and possible current applicability of herbs used for wound treatment over millennia.

MATERIA MEDICA A 18. SZÁZADBAN – GYÓGYSZERALAPANYAGOK ÉS ÖSSZETETT ORVOSSÁGOK A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGON (ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS)
Szima Viktória
Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára, Székesfehérvár
ـــــــــــــــــ
Milyen lehetett a 18. század gyógyszerészete? Beszélhetünk-e egységes gyógyszeres terápiáról hazánkban a választott időszakban? Melyek voltak a legelterjedtebb növényi-, illetve ásványi drogok Magyarországon? Előadásomban ezekre a kérdésekre próbálok választ adni egy 5 gyógyszertárra kiterjedő összehasonlító elemzés segítségével.
A prezentáció során összehasonlításra kerül az 1745-ben kiadott „Taxa Pharmaceutica Posoniensis” (a köznyelvben pozsonyi taxa), a kiválasztott korszak legfontosabb gyógyszerészeti tarifakönyve öt 18. századi gyógyszertár (Gyulafehérvár, Kőszeg, Segesvár, Szeged, Székesfehérvár) fiók-illetve tégelyfelirat-állományával, illetve a fennmaradt leltári jegyzékeikkel.
Napjainkban a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság (MGYTT) tagjainak áldozatos munkájának köszönhetően részletes listáink vannak több 18. századi patika officina fiók-, illetve tégelyfeliratairól.  A társaság elnökével, dr. Dobson Szabolccsal feldolgoztuk az elmúlt évek folyamán a fehérvári jezsuita apotéka gyógyszerkincsét. A 2014-ben megkezdett munka folytatásaképpen szeretném összevetni a fehérvári gyógyszerkészletet 4 másik közel azonos időszakban működő gyógyszertár leltárkészletével, illetve a pozsonyi taxában szereplő hivatalos szerekkel. Az analízis eredményeképpen pontosabb képet kaphatunk a 18. századi gyógyszerészetről, továbbá a megtudhatjuk, melyek voltak azok a gyógyszerek, amelyek elengedhetetlennek bizonyultak egy-egy korabeli gyógyszertárban.
ــــــــــــــــ MATERIA MEDICA IN THE 18th CENTURY – A COMPARATIVE ANALYSIS OF THE PHARMACEUTICAL RAW MATERIALS AND MEDICINE IN THE HISTORICAL HUNGARY
This presentation compares „Taxa Pharmaceutica Posoniensis”, the most important tariff book from 1745, to the drawer labels and inventory lists of 5 pharmacies from the 18th century (Gyulafehérvár, Kőszeg, Segesvár, Szeged, Székesfehérvár).
Nowadays, thanks to work of the members of the Hungarian Society for the History of Pharmacy (MGYTT), we have lists about the drawer labels of the 18th century apothecary furniture pieces in Kőszeg, Segesvár, Szeged and Székesfehérvár in terms of their medicinal contents indicated, which I have studied. I want to compare labels and the list of inventories of the apotheraries with the „Taxa Posoniensis” to find out, which medicines and pharmaceutical materials were available in each pharmacy.

ILLLÓOLAJOK TERMINOLÓGIAI, GRAMMATIKAI VÁLTOZUÁSAI A MAGYAR GYÓGYSZERKÖNYVEKBEN ÉS TERÁPIÁS ALKALMAZÁSUK – ANYANÖVÉNYEK ETIMOLÓGIAI ÉS BOTANIKAI VONATKOZÁSAI
Takáts Zsuzsanna1, Nóra Papp2, Tünde Ambrus3
1Department of Languages for Biomedical Purposes and Communication, Medical School, University of Pécs, Pécs, Hungary – 2Department of Pharmacognosy, Faculty of Pharmacy, University of Pécs, Pécs, Hungary – 3Department of Applied Pharmacy, Faculty of Pharmacy, Masaryk University, Brno, Czech Republic
ـــــــــــــــــ
A gyógyszerkönyvek tartalma rendkívül komplex világszerte: drogok, készítmények, receptírás és egyéb gyógyászati szempontból fontos adatok is szerepelnek a kötetekben. Az egyes fejezetek nyelvészeti szempontból is számos értékes adatot ölelnek fel, így sokszínű terminus használat jellemzi többek között az illóolajok latin nyelvű leírását is.
Jelen tanulmány az illóolajok Magyar Gyógyszerkönyvekben (Ph. Hg. I – Ph. Hg. VIII.) megjelenő terminusainak vizsgálatát, a latin nyelvű szakkifejezések terminológiai és grammatikai elemzését tűzte ki célul.
Változások figyelhetők meg a vizsgált 8 kiadásban latin nyelvi szempontból, különösen a grammatikában. Az olaj/illóolaj terminus az egyes latin nyelvű leírásokban változást mutat; nyomon követhető, hogyan lesz az olajból illóolaj (pl. Oleum Lavandulae; Oleum lavandulae; Aetheroleum lavandulae; Lavandulae aetheroleum). Kiemelendő a drogok birtokos szerkezetekkel való leírása és alakulása egészen a Ph. Hg. VIII. illóolajainak kifejezési formájáig.
A vizsgálat kitér arra is, hogy a 4 latin nyelvű gyógyszerkönyvben, szín, illat, íz, állag tekintetében milyen terminusok használatosak egy-egy illóolaj részletező leírásánál.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvbe újonnan bekerült illóolajok közül részletezi a tanulmány a muskotályzsálya, a szerecsendió és a mandarin illóolaját. Leírja az illóolajok hatását, terápiás/aromaterápiás alkalmazását. Kitér az anyanövények szótörténetére, azok etimológiai, botanikai, néprajzi, mitológiai vonatkozásaira, valamint gyógyításban betöltött szerepére.
A terminológiai kutatások során lehetőség nyílik az egyes kiadások latin nyelvű vonatkozásainak összevetésére, a változások követésére, elemzésére és értékelésére.
ـــــــــــــــــ TERMINOLOGICAL AND GRAMMATICAL CHANGES OF ESSENTIAL OILS OF HUNGARIAN PHARMACOPOEIAS – ETYMOLOGICAL AND BOTANICAL ASPECTS OF SOURCE PLANTS
The contents regarding pharmacopoeias on a global scale are extremely complex: drugs, preparations, prescriptions, and other medically relevant data are all characteristically represented throughout these volumes. In addition, the linguistic chapters feature valuable data in consideration of a linguistic perspective, hence, the use of a variety of terms characterizes, among other things, the Latin description referencing essential oils.
The aim of the present study was to outline the terms and changes regarding the essential oils appearing in the Hungarian Pharmacopoeias (Ph. Hg. I – Ph. Hg. VIII.). In addition, the objective outlines their references in Latin, highlighting both terminology and grammar.
Changes can be observed throughout the eight editions examined from a Latin point of view, in particular, regarding grammar. The term oil/essential oil depicts a change in each Latin description; it is possible to trace how the oil becomes an essential oil (e.g. Oleum Lavandulae; Oleum lavandulae; Aetheroleum lavandulae; Lavandulae aetheroleum).
Emphasis should be placed on the description and evolution of drugs with possessive structures up to the Ph. Hg. VIII., and in the form of expression regarding its essential oils.
The study also covers the terminals used in the 4 Latin pharmacopoeias to describe colour, odour, taste and consistency of 1-1 essential oil in details.
This study details the essential oils of clary sage, nutmeg and mandarin, which are new in Hungarian Pharmacopoeia VIII. It describes the effect and therapeutic / aromatherapy application of essential oils. It covers the history of source plants including etymological, botanical, ethnographic, mythological aspects and therapeutic role.
Terminology researches provide an opportunity to compare the Latin aspects of each issue, to track, analyze and evaluate the beneficial changes.