A település és a hozzá tartozó temető félúton helyezkedik el a Ramesszeum és Medinet Habu között. Lakói alapító patrónusként I. Amenhotep fáraót és anyját, Ahmesz-Nofertarit tisztelték. Fáraókori neve st-MAat (Hr Imntj WAst) / „Az igazság helye (Théba nyugati partján)” volt.

A 18.-20. dinasztia korában a Királyok Völgyében, esetenként a környező sírokban és templomokban dolgozó munkások laktak a két (jobb és bal) félre osztott, hosszúkás településen. Ez a beosztás szolgált munkájukban is csoportbeosztásként. A város tovább tagolódva 9 egységre oszlott, és kb. 70, többgyermekes családnak nyújtott otthont. A lakóházak általában vályogtéglából készített emeletes épületek voltak, és lépcső vezetett a lapos tetőre. Virágkorában a város falain kívül még további 40 család lakott. Kedveltek voltak a háziállatok: macska, cerkófmajom, pávián és gazella.

A hegy oldalában, a kézművesek maguk építette sírokban temetkeztek. A város peremén egy kis Hathor templom állt, melyet III. Amenhotep fáraó épített. A hely elnéptelenedése után romba dőlt, így a hellénisztikus korban IV. Ptolemaiosz fáraó újat épített a helyére. A város főistene Meretszeger kígyóistennő volt, aki a piramis formájú el-Qorn csúcson lakott, mely a települést elválasztotta a Királyok Völgyétől.

A munkások ezen keresztül jártak munkahelyükre 10 napos váltásban, mely a Ramesszida korban 8 nap munkát és 2 pihenőnapot jelentett. III. Ramszesz fáraó 25. uralkodási évében ellátmányuk olyan sokat késett, hogy munkabeszüntetéssel követelték a pótlást. Ez a történelem első feljegyzett sztrájkja.

Hathor istennőn kívül jelentős kultusza volt még itt az alapítóknak, és Thot, Maat meg Hnum isteneknek.

A település első ásatója Ernesto Schiaparelli volt (1905-1909), majd feltárását Bernard Bruyère folytatta (1917–1947) a Francia Intézet munkatársaként.