Honszu holdisten volt, akit jellemzően emberi alakban ábrázoltak. Kapcsolatban állt a teremtéssel, az idővel, az éjszaka fényét adta, sőt betegségek okozója és gyógyítójaként is tekintettek rá. A hozzá kapcsolódó elképzelésekben jelentős változások következtek be. Talán az egyik legfontosabb az, hogy az Újbirodalom korától Amon isten és Mut istennő fiának tekintették, és ezzel Théba egyik fő istene lett, a trónörökös isteni megfelelője.

Honszu puzzle

Rendszerint múmia alakban ábrázoltak, állán felkunkorodó álszakállal, jobb oldalt ifjúságtinccsel és feje tetején holdsarlóba helyezett holdkoronggal, vagy fejéhez simuló sapkával. Emberi fej helyett sólyom fejjel is megjelenítették. Vállára széles gallért helyeztek, nyakában többnyire menit-nyakláncot hord. Kezében Ptah és Ozirisz jogarát, a djed tartósság”), uasz “hatalom” és nxAxA (légycsapó) jelvényeket szokta tartani. Előfordul, hogy krokodilon állva jelenik meg. Ritka jelenség, de felvehette a sólyom és a páviánmajom alakját.
Nevében a khenesz (xns) „keresztülmegy, átutazik” igető ismerhető fel, és ennek alapján „aki átmegy” a jelentése, ami talán a Hold útjával vagy a holdfázisok folytonos változásaival áll összhangban. Ehhez kapcsolódik időisten jellege is, amit „Honszu, az életidő kiszámolója” formája szavakba is önt. Újhold idején a „hatalmas bika” jelzőt kapta, teliholdkor viszont kasztrált bikaként tekintettek rá. A növekvő Holdat a „Gyermek Honszuval“, Honszu-pa-hereddel azonosították. Ilyenkor Ré hajnali arculatának is tartották, aki a Holdkoronghoz hasonlóan újjászületett.
Úgy tűnik, tevékenységi köre jelentős változásokon ment keresztül az évszázadok során, bár lehet, hogy az eltérő képet a földrajzi különbség okozza. A Memphisz környékén falra vésett Piramisszövegekben, majd az ezekből kifejlődött Koporsószövegekben vérszomjas istenként írták le. Ő az, „aki lekaszabolja az urakat“, és „aki a szíveken él“. Ez utóbbi jelzője a Koporsószövegekben is megmaradt, az előzőt pedig a Halottak Könyvében látjuk viszont. Ártó lényét őrizte meg a „Honszu daganata” betegség név.

A Középbirodalom korában komoly változás következett be a róla alkotott elképzelésekben. Alakja egészen közel került Thot istenhez, és megkapta a “Maat írnoka” jelzőt. Férfiak és nők egyaránt felvették a Honszu nevet. Ez aztán különösen a Második Átmeneti Korban vált divatossá, majd az Újbirodalom idején kifejezetten a férfiak névadására lett jellemző. Az újbirodalmi Thébában, ahol Muttal és Amonnal alkotott családot, kifejezetten segítőkész istenként tisztelték, aki a „thébai Honszu, a tökéletesen elégedett (Neferhotep)” és a „gondoskodó Honszu” (ti. “az ember sorsának megalkotója”) formában gyógyító képességekkel rendelkezett. III. Ramszesz fáraó Amon-Ré isten szent kerületében önálló templomot emelt tiszteletére, melyet éppen ennek a formájának az alapján „a thébai Honszu, Neferhotep háza” névvel illetett. Itt egy Ptolemaiosz kori jelenetsoron óriáskígyó alakban az őstojást termékenyíti meg, létrehozva ezzel a világot. Bár sokféle tevékenységet végzett, elsősorban a nőket segítette, hogy gyermeket foganjanak. Erre a termékenységi körre utalhat a menit, amit gyakran hord a nyakában. Elképzelhető, hogy a múmiaforma is erre vezethető vissza, hiszen rajta kívül csak Ptah, a teremtő isten, Min termékenységisten, és a halottaiból újjáéledő Ozirisz istent örökítették meg ebben a formában. Egy történet is keringett gyógyító erejéről, melyet a Louvre ún. Bentres sztéléjén kőbe vésve olvashatunk. Gyógyító ereje még a hellénisztikus korban is megmutatkozott: ő gyógyította meg IV. Ptolemaiosz fáraót.
Mint holdistent azonosították Jah (“Hold“) istennel, és szoros kapcsolatban állt Thottal, akivel szívesen játszott szenet játékot – de veszített. Néha Suval, Minnel és Hórusszal is egybeolvadt, annak gyermeki alakját (Harpokratész) szintén magára öltve. A késői korban Ozirisszal együtt a Napot és Holdat jelképező “Két Bika” nevet kapta. A görögök Héraklésszal azonosították, hiszen Honszu-Su, amon-Zeusz fia az eget is a magasban tarthatta.
További nevei más és más tulajdonságait emelik ki. Thébában tisztelték például „Honszu, a gyermek“, vagy „Honszu, az élethossz eldöntője” alakban, és lehetett „az igazság ura“. Egy középbirodalmi sztélé alapján tudjuk, hogy ekkor már állt itt temploma, de ennek helye ismeretlen. Az Újbirodalom idején nemcsak Amon-Ré szent körzetében építettek neki templomot, hanem Mut temploma mellé is, melyet később a Mut templom-körzethez csatoltak, és a körítőfalon belülre került.
A kultusz a Ramesszida kori Thébában élte csúcspontját, amikor „a nagy istenek legnagyobbika” jelzőt is megkapta, de máshol is tisztelték. Kom Ombóban Szobek krokodilisten és Hathor istennő gyermekének tekintették, és előfordult, hogy krokodil alakban ábrázolták. Edfuban viszont Ozirisz fiaként látjuk viszont. Kultuszhelye volt még Memphiszben, Hermopoliszban, Gebel el-Szilszilén és el-Hibiszben is.

A Bentres sztélé történetét Dobrovits Aladár – Kákosy László, Egyiptomi és mezopotámiai regék és mondák (Budapest, 1995) c. könyvében elolvashatod.