Szövegkönyv digitális történetmeséléshez

Az igazán jó digitális történetek alapja a jól kialakított szövegkönyv (script), és az ehhez igazodó technológiai megoldások (ezt majd a forgatókönyv tartalmazza). Ezért is fontos első lépésként a történet szövegét kidolgozni, gondosan felépítve a történet menetét. A különféle médiumok adta lehetőségekre elég az után gondolni, amikor már eldőlt, mi is a történet mondanivalója, ennek megfelelően mely elemek milyen hangsúllyal, formában jelenjenek meg, és elkészült a szövegezés, amely ezt kifejezi.

Csoportban dolgozva, érdemes először mindenkinek egy saját szövegkönyvet írni, majd ezeket elolvasva megbeszélni a történetet és a szövegkönyveket, és utána összeállítani egy közös szövegkönyvet, mely a kiválasztott közönség számára világos, érthető és érdekes.

Fontos a figyelem felkeltése a történet elején, a nyelvezet és stílus megválasztása akár szereplőkhöz igazodva, és a történet olyan módon való előadása, hogy az élvezetes legyen – különben nem lesz közönség.

Érdemes a saját véleményt is elmondani, vagy nehezebben érhető elemeket a mai világból vett életképekkel, történetekkel, saját tapasztalatokkal megvilágítani. A személyes kötődés mindig felkelti az érdeklődést, holt témát is élővé tesz.

Szintén fontos a hallgatók viszonya a főhőshöz – ha megkedvelték, maguk is drukkolnak neki, izgatottam kísérik figyelemmel a sorsát. Ki lehet térni például a főhős külsejére, a ruházatra, kedvenc ételekre, különböző szokásokra, háttéreseményekre …

Az érzelem, a történet előadásában felmerülő feszültségek, de a szavakban feltűnő képi megjelenítés (pl. hasonlat, metafora) is izgalmassá, változatossá teszi a történetet.

Néhány hasznos szerepkör a csoporton belül a szövegkönyv kialakításához:
vitavezető  – koordinálja a megbeszélést
összefoglaló – a főbb gondolatokat összegzi, a pillanatnyi helyzetet jelzi
kérdező – a háttérre kérdez rá, az összefüggéseket kutatja
rajzoló – vizuális formában megjeleníti a részeredményeket (táblázat, gondolattérkép, ikonok, infografika, stb.)