A kézművesek pártfogója, Ptah isten nevében az „alkotni, létre hozni” ige tövét hordozza, és egyik jelzője, „aki szereti mesterségét / művészetét“, ill. főpapjának a megnevezése, a „kézművesek elöljárója” is ezt erősíti meg. Tevékenysége valóban szorosan kapcsolódott mindenféle mesterséghez. Legfőbb temploma a memphiszi városfal közelében állt, így az isten megkapta az „aki délre van a falától” jelzőt. Eddig ismert legkorábbi, 1. dinasztia idejéből származó ábrázolása valóban Memphisztől délre, Tarkhanban került elő. A város életében betöltött kiemelt fontosságát jelzi, hogy annak egyik neve a Hut-ka-Ptah „Ptah lelkének háza” lett.

Ptah istent a fáraókor végéig a legjelentősebb istenek között tartották számon. Az Újbirodalom idejében Amonnal és Rével a legfőbb istenhármasságot alkotta, és Karnak, Deir el-Medine meg Szerabit el-Khadim (Sinai félsziget) kézművesei bőséges áldozatokkal látták el. Segítségét azonban mások is igénybe vehették. Erre utalnak „az igazság ura“, „a szép arcú“, vagy az „aki meghallgatja az imákat” jelzői – ez utóbbi formában egy Deir el-Medine közelében épített szentélyben tisztelték. Memphiszben ezt a szentélyfalon megjelenített fülek fejezték ki. Igazságszeretetét pedig gyakran azzal is kifejezésre juttatták, hogy szobrát a maat „igazság” jel formájú emelvényre állították.
Múmia alakban, fejére simuló kék sapkával ábrázolták, törzse elé tartott kezeiben pedig az uasz (“hatalom“) jogart, a dzsed (“örökkévalóság“) oszlopot és az anh (“élet“) jelét tartotta. A később Ozirisz gerincoszlopaként emlegetett dzsed-oszlop kezdetben szorosan kapcsolódott hozzá. Ennek nyomát őrzi a „nemes dzsed” jelzője, de az „örökkévalóság ura“, és a „jubileumok ura” megnevezése is. Ez utóbbi formája Per-Ramszeszből ismert, ahol a „koronázások ura” is lett. Bár állati alakban nem ábrázolták, az Apisz bika, mint Ptah ba-lelkének megjelenési formája, önálló tiszteletnek örvendett.
A „nyitott szájú” jelzője teremtő képességére utal, melyet a Sabaka fáraó (25. dinasztia) korában kőbe vésett memphiszi teológia néven ismert felirat (British Museum) részletesen leírt. Az egyik ősi mítosz szerint ugyanis ő teremtette a világot: szívében kigondolta, szájával kimondta az élőlények és tárgyak, de még az istenek nevét is, és ezzel valósággá váltak. – Ezért lett „a nagy“. – Legelőször az isteni Kilencséget teremtette meg (Atum, Su, Tefnut, Geb, Nut, Ozirisz, Ízisz, Széth, Nephthüsz), utána az istenek tiszteletéhez szükséges világot, benne az embereket. Talán nem véletlen, hogy a ptah igének létezik egy „kinyitni” jelentése is, mely egyszerre utalhat a száj kinyitásával történő teremtésre, és a Szájmegnyitási szertartásra, mellyel elképzelésük szerint nemcsak a halottakat, de az istenek szobrait is „élővé tették“. Teremtő arculatát más források is mutatják, például az „istenek atyja, akiből minden létrejött” meghatározása. Világteremtő aspektusát az ősvízzel, Nunnal történő egyesülése (Ptah-Nun) is kifejezi, ill. az ehhez kapcsolódó „aki az áradást létrehozza” jelzője. Nem csoda, hogy a túlvilágon új életre kelni vágyó halottak is akartak Ptahhá  válni.
Egy későkori történet szerint ő mentette meg Pelusium városát az asszír támadás idején, mert patkányokat küldött az ellenséges táborba, hogy rágják szét a katonák íjait és pajzsait. Amikor az asszírok reggel felébredtek, és meglátták fegyvereik romjait, félelmükben elmenekültek.
Az Újbirodalom korától jól ismerjük családját is: felesége Szahmet, fia Nofertum lett. Később a görögösen Pataikosznak nevezett „kis Ptah” és Imhotep személye is hozzá kapcsolódott. E mellett az általánosan elfogadott memphiszi elképzelés mellett azonban Per-Basztetben / Bubasztisz és Taremuban / Leontopolisz Basztet istennőt tartották a feleségének és egy a Mahesz / Mihosz nevű istent a fiának.
Teremtő aspektusa révén azonosították először a memphiszi temető újjáteremtő istenével, Szokárisszal, majd a halottak istenével, Ozirisszal, ill. hármukból is kialakítottak egy istent, akit Ptah-Szokarisz-Ozirisz néven tiszteltek. Az Újbirodalom idejétől eggyé válhatott Tatenennel, a Nunból kiemelkedő földet megtestesítő teremtő ősistennel is. II. Ramszesz fáraó annyira tisztelte, hogy ismert „II. Ramszesz Ptahja” alakban, egyik fia, Merenptah pedig a „Ptah szeretettje” nevet kapta.

A görögök Héphaisztosz kovácsistenként nevezték meg, a rómaiak Vulcanusként ismerték. Az azonosítást az is alátámasztotta, hogy az egyiptomiak Ptah istent kapcsolatba hozták a villámlással, és Diodoros Siculus szerint egyenesen a tűz feltalálójának tartották.