Hal

Bár a halbiológia (ichtyologia) tudománya ismeretlen volt az ókori egyiptomiak számára, a halakat nagyon jól ismerték, sokuk mindennapi tápláléka volt, mások inkább tartózkodtak tőle. Egy részüket nyersen ették, másokat főztek, vagy olajban sütöttek ki. Hérodotosz feljegyzése szerint roston sülve is ették. Vallási előírások is vonatkoztak rájuk. Az első hónap 2. napjára például otthon sült halat írtak elő. Ez úgy tűnik, a papokra is érvényes volt, akik egyébként nem fogyaszthatták.
A halakat ugyanis kettős mércével mérték az egyiptomiak. Egyrészt alapvető tápláléknak tartották, másrészt tisztátalan állatnak, melynek fogyasztását a templomi szolgálat, ill. az istenekkel való találkozás előtt el kellett kerülni. A 25. dinasztia korában a királyi palotába sem léphetett be halevő. Ugyanakkor ábrázolása előfordul az áldozatok között – bár ritkán, és egyes fajtákat istenek szent állataként tartottak számon. Kiemelkedik közülük a tilapia, mely Réhez hasonlóan a regeneráció szimbóluma lett, és az angolna, mely a Napisten esti formájának, Atumnak a szent állataként gyakran kerül elő mumifikált formában. Vallási tiszteletben részesült azonban még a sügér, elefánthal, márna is.  A halcsontok alapján pedig megállapítható, hogy sokféle halat fogyasztottak. Az elephantinei leletek alapján pedig az is világos, hogy a túlvilági életük számára másfajta halakat készítettek elő, mint amilyeneket Szatet istennő templomában áldoztak. Sírban például leginkább Mormyrops anguilloides, Hydrocyon forskali, Labeo niloticus / Labeo horie / Labeo coubie, Bagrus docmac / Bagrus bayad, Auchenoglanis occidentalis, Synodontis membranaceus, Lates niloticus csontot találtak, míg a templomban a Hydrocyon forskali, Alestes dentex / Alestes baremose, Labeo niloticus /Labeo horie / Labeo coubie, Clarias lazera (=Clarias gairepinus) /Clarias anguillaris / Heterobranchus longifilis / Heterobranchus bidorsalis, Bagrus docmac / Bagrus bayad, Auchenoglanis occidentalis, Synodontis membranaceus, Synodontis serratus, Lates niloticus volt zömében, de előfordult többek között tilapia is, ami sírba egyáltalán nem került.
 
 
 
© Győry Hedvig