Gyermeklábnyomok Per-Ramszeszben (Piramessze)

A mai Qantir mellett terült el egykor II. Ramszesz 10-15 km² nagy fővárosa, „Ramszesz-háza”. Nagy része jelenleg szántóföld, és mivel a szomszédos település lakossága növekszik, egyre közelebb kerül a ma lakott terület és az egykori város egymáshoz. A város feltárása évtizedek óta folyik Hildesheimi Roemer-Pelizaeus Múzeum vezetésével. 1980 és 1987 között például egy harci szekeret készítő műhely feltárását végezték.

Több évig tartó (1996-2012) mágneses rezisztencia vizsgálattal mérték fel az egykori város területét, következtettek szerkezetére, és a várható épületek körvonalaira. A tavalyi célirányos felmérés eredménye, ill. a veszélyeztetettség mértéke alapján választotta ki az ásatást vezető Henning Franzmeier azt a területet, melyet az idei feltárás során fel kívántak tárni. Ez az eredeti ásatási területen kívül esik, így külön kellett bérelni és engedélyeztetni. Már néhány centiméterrel a felszín alatt téglafalakra bukkantak, melyek a terület több fázisban történt felhasználását tanúsítják. a munka eredményeként egy több korszakon keresztül épített, ill. átépített 200×160 m nagyságú épületegyüttes feltárását végzik. Szokatlan a szerkezete, és a bejárat DNy-i sarokban történt elhelyezése. További kutatások után lehet majd eldönteni, hogy milyen feladatot látott el az épület, palota vagy templom volt-e. A feltételezett körítőfal felett sírra bukkantak, ami az épület elhagyása utána felhasználását mutatja.

Szintén errefelé bukkantak egy 2,5 x8 m nagyságú gödörre, aminek az alján festett habarcs darabokat találtak. Úgy tűnik, törmelékként kezelték, mivel lábnyomokat fedeztek fel benne. Ezek 15-17 cm-es nagysága alapján 3-5 éves gyermekekre gondolnak. Feltehetően az ő feladatuk volt a falfestmény darabok minél apróbbra taposása. Ez olyan sikerrel járt, hogy egyelőre nem lehet még a darabok közti összefüggéseket megállapítani. Az idei szezonban csak felszedni tudták a leleteket, tisztítani és raktározni. A következő ásatása évadban remélik a festmény témájáról is tudnak majd némi fogalmat alkotni. További vizsgálatot igényel a technika is, mert úgy tűnik, nem az Egyiptomban szokásos szekko technikával festették meg őket (száraz falra kötőanyagot tartalmazó festék felvitelével), hanem fresko technikával, ami a nedves falfelület gyors festését követeli. Ez felveti, hogy esetleg idegen honból érkezett mester munkájára találtak.

A további leletek között királyi amulettek öntőmintái is említésre méltóak.

Források:
Selket’s Blog – Al Ahram online – International Business Times

Győry Hedvig