Ludwig 25. A kortárs gyűjtemény

   A kiállítás, a Ludwig Múzeum alapításának 25. évfordulójára készült, magába foglalja az elmúlt negyed évszázad történelmét, azonban mai kérdéseket is boncolgat. Olyan műalkotások kapnak helyet, amelyek bemutatják a társadalmi és politikai életet, viszonyokat. A kiállított művek különböző módon, különböző anyagok felhasználásával, különböző koncepció alapján készültek. A művészek arra törekedtek, hogy olyan alkotásokat hozzanak létre, amik elgondolkodtatják a látogatókat, arra késztetik őket, hogy saját jelentést társítsanak a művekhez.
Számunkra érdekes volt a kiállítás, mert eddig nem igazán volt lehetőségünk megismerkedni a kortárs művészettel. Kellemesen elgondolkodtató volt, és jó érzéssel töltött el bennünket, hogy elég érettnek bizonyultunk ahhoz, hogy kellően értékelni tudjuk a mondanivalóját.

Két alkotás ragadott meg bennünket a leginkább. Az egyik a Szabadság-szobor sziluett (Szabó Ágnes), ami úgy hisszük több értelemben véve is a szabadságot hivatott ábrázolni. A művész a Szabadság-szobrot alkalmazta fő szimbólumnak, amely egyértelműen rávilágít a mű témájára. Illetve a szobor által végrehajtott cselekvés az, ami ugyan ezt teszi. Az, hogy a szobor táncol, párhuzamba vonható azzal, hogy mi választjuk meg, mit akarunk tenni, kik akarunk lenni, milyen szabályok szerint akarunk élni. Vagyis a saját szabadságunkkal.
A másik a Ha száz évig élek is (fent), amelyen a művész által szalagra felhímzett Day by Day I Think about the Future (Benczúr Emese), vagyis „Nap, mint Nap a Jövőre Gondolok” felirat olvasható. Az alkotó valószínűleg arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a mának éljünk, mert hiába élünk száz évig, ha folyton azon töprengünk mi lesz a jövőben.

A kiállítás vitathatatlanul érdekes és tanulságos, mindenképpen ajánljuk a kortárs művészetek szerelmeseinek és azoknak is, akik csak most ismerkednek vele. Azonban furcsálltuk, hogy találkoztunk kisebb gyerekekkel is, akik még nem feltétlenül vannak abban a korban, hogy megértsék az alkotások mögött megbújó üzenetet.

Bukovszky Kata és Bálint A. Csenge