Stronó-ház, Sopron

A Storno-család Svájc Tessin tartományából érkezett Bajorországba, innen költöztek Kismartonba, ahol Storno Ferenc született. Ő Bajorországba visszakerülve kitanulta a kéményseprő mesterséget, majd 25 évesen rokonait keresve Pozsonyba indult, hogy onnan Pestre utazzon. Egy horvát parasztasszony azonban tévesen igazította útba, így Pozsony helyett Sopronba érkezett.

Kéményseprőként állt munkába, bejárta a soproni és a környékbeli házak padlásait, értő szeme felfedezte a különlegességeket. Közben nagy álmokat szövögetett: művésznek készült. Munkája mellett képezte magát. Steinacker Károly, Sopron akadémiát végzett rajziskolai tanára másolási feladatokkal látta el. Egyre ismertebbé vált, egyre komolyabb megbízatásokat kapott. Szeretett volna továbbtanulni, de mesterének halála egy időre hátráltatta ebben. 1848-ban feleségül vette annak özvegyét, vállalva két gyermekét és a tartozásokat. Keményen dolgozott, és kifizette az adósságokat. Rendbe szedte a vállalkozást, majd mostohafiára bízta a cég vezetését, ő maga pedig Bécsbe ment, hogy festészetet tanuljon.

Bécsben részt vett a műemléki munkákban is. Hazatérése után, 1872-ben megvette a Fő tér északnyugati sarkán álló házat, ahol Mátyás király 1482-1483 telén megszállt. Az épületbelsőket a historizmus modorában alakította át. A következő két nemzedékkel együtt rendkívül gazdag és értékes magánygyűjteményt hozott létre, amely ma egykori házukkal együtt Sopron  város tulajdona. A város egyik legszebb épülete a zárt sorú, kétemeletes palotaszerű barokk lakóház. A Fő tér meghatározó része. A 15. században Haberleiter Miklós (†1485) céhmester, belsőtanácsúr és családja tulajdona volt, náluk vendégeskedett Mátyás király, midőn Bécset ostromolta. A 17. században a Sárkány család tulajdonában állt. Sárkány István özvegyét, Fitter Erzsébetet vette el Festetich Pál (1640-1720), és a ház 1698-ban a Festetich család birtokába került. Jelenlegi alakját 1720 körül kapta. Storno Ferenc 1872-ben vásárolta meg.

Magának az épületnek a kétemeletes, háromtengelyes főhomlokzatát háromrészes főpárkány zárja le, a két emeletet fonáldíszes félpillérek fogják össze. A két homlokzat találkozásánál az emeletek magasságában gazdag díszítésű, kerek, zárt erkély található. A toszkán féloszlopokkal közrefogott kosáríves kapu szemöldökpárkányán két oroszlán őrzi a Festetich címert. A nagy, fából készült kapun az egyik legszebb, pelikánt ábrázoló barokk kopogtatót láthatjuk, kovácsoltvasból, barokk veretekkel díszítve. Eredetileg Ignatius Pelikan, a 17. században élt fegyvertáros tulajdona lehetett.

Földszintjén működött Sopron első gyógyszertára, a Fekete elefánt a 15. században. Napjainkban az épület pincéjében és a földszinten a Corvinus étterem, a két emeleten pedig a múzeum működik. Ennek kiállítása a művészcsalád gyűjteményét mutatja be a szobákban. A házat a család 1875-1984-ig lakásként használta. Liszt Ferenc zeneszerző több ízben adott itt hangversenyt, és lakott is itt. A régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak a múlt század végének lakáskultúrájáról. A terek kifestésében és kialakításában követték az akkori divatot, a német reneszánsz ízlésvilágát kívánták a modern igényekhez alakítani. A hangulati elemek mellett a tárgyak elrendezésében, a lakóterek zsúfoltságában is a korszak berendezési szokásaihoz igazodtak.

A ház egykori gazdáinak gyűjteményét a második emeleten helyezték el. A Bajorországból hazatelepült idősebb Storno Ferenc (1821–1907) az 1850-es években kezdte gyűjteni a régiségeket azokon a helyeken, ahol restaurátorként megfordult. A gyűjteményt fiai gyarapították, és ők hozták létre belőle a lakásmúzeumot.

A lakás berendezését idősebb és ifjabb Storno Ferenc határozta meg: ők vásárolták, tervezték, festették a legtöbb műtárgyat. Az előtérben fegyvereket, ládákat, cégéreket és családtörténeti dokumentumokat látunk. Az ebédlő, kisszoba, erkélyes szoba, hálószoba és szalon egyaránt műtárgyakkal zsúfolt. A szobák sötét festése, a Stornóék tervezte, festett üvegablakok és mennyezetek, a díszes ajtókeretek már megalkotásukkor is régies hangulatot árasztottak.

A falakon a családtagok arcmásai és festményei között láthatjuk a 18-19. századi festményeket és másolatokat. Számos porcelán, üveg, illetve fém használati és dísztárgyat a bútorokon és a szekrényekben helyeztek el. A szobákat zsúfoltságuk ellenére úgy rendezték be, hogy az összes tárgy, bútor és a szoba színei rendkívüli módon összhangban vannak egymással.

Nekem leginkább a díszes üvegablakok és a régies hangulat tetszett, érdemes jobban szemügyre venni a festményeket. Mélységes harmónia uralja a teret a házban, ami az ott lakók egységes látásmódjára, ízlésvilágára utal. Ebben a családi harmóniában megvalósul egész Sopron város hangulata. Nagyon élveztem a Sopronban eltöltött időt, és ezt a házat minden arra járó turistának ajánlom, különösen a művészetek szerelmeseinek.

szerző: Koltai Anna